Szerintetek én vagyok ebben a "hibás"?

Távkapcsolatban élek, ami ugye azt jelenti, hogy péntek délutántól vasárnapig lehet csak a barátommal. Kicsit hülyén érzem magam, mert igazából csak az első 1-2 szexet kívánom én is úgy istenigazából..aztán jön a másnap, korán reggel már egyből "nyomul", de én egyszerűen nem akarom. Ilyenkor az az érzés fog el, hogy csak arra kellek neki. Ő azzal magyarázza, hogy egész héten nélkülöznie kellett, most ki szeretné élni magát. Viszont nekem nincs kedvem, erőltetve érzem magam. Tudom, hogy szeret és szerelmes, ezért van mikor belemegyek, megpróbálok kedved csinálni magamnak, de néha meg kisebb vita is van belőle. Kérdés, hogy neki van igaza, és ki kéne magunkat élni(inkább csak magát), vagy rám is lehetne tekintettel? Igazából valahol őt is megértem..