Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ki a hibás? (fiúk, lányok szerintetek? )
A barátommal másfél éve vagyunk együtt és soha egyikünk sem csalta meg a másikat (legalábbis én 100% hogy nem) nagyon szerettem őt mindig és semmit rosszat nem tettem ellene mindig azon gondolkodok hogy még mit csináljak hogy még jobb legyek és a kapcsoltunk is.
Én olyan típus vagyok hogy nagyon könnyen elérzékenyülök és csendesebb is vagyok mármint társaságban mert barátommal szemben nem vagyok az. Iszonyatosan tudok szeretni és akkor is gyakran van hogy elsírom magam ha a szemébe nézek vagy ha boldog vagyok mert annyira szeretem de akkor is sírok ha valami fáj amit ő tesz. Ő pedig olyan hogyha mondok neki valamit pl : Miért nem bújsz most hozzám? Ő elkezd kiabálni meg hogy " Mi az hogy nem bújok hozzád? " és akkora cirkuszt képes levágni hogy az hihetetlen. És hiába mondom neki hogy héé nem veszed észre ? Nincs semmi csak kérdeztem. És ő csak hajtja hajtja:S
Szóval történt nem rég hogy új munkahelye lett ahol mindennap ott vannak ilyen 16-7-8 éves lányok és nagyon sóvárognak utána és mikor egyszer láttam hogy az egyik nagyon akart rányomulni megemlítettem neki hogy hát ezek a kis csajok látom nagyon nyomulnak..Mire ő mondta hogy egyik sem érdekli. Aztán mikor írtam neki smst mikor dolgozott nem válaszolt rá pedig amúgy mindig válaszol kérdeztem hogy nem e jön majd le hozzám? Aztán fél óra múlva írtam hát én poénnak szántam hogy látom elfoglank a kislányok.. Erre rögtön válaszolt de ilyen feldúltan. És én megírtam rá hogy miért beszél így? És a lényeg hogy elfajult így a végére az smsezés és mondtam jó hagyjuk abba. És délután felhívtam és ott kiabált velem hogy én milyen vagyok hogy ilyet írok neki meg stb. ÉS mondtam hogy hát én ezt kb poénból írtam meg am se kéne így felfújni stb. Ő meg megse hallat csak kiabál meg mondja hogy tönkre tettem napját meg felidegesítem meg hogy stb:S Én meg ott sírtam mert nagoyn fájt egésznap alig vártam hogy együtt legyünk mindig rá gondolok és semmi:( Szerintem ez nem szép dolog.. Ez normális hogy így viselkedik?:( sokszor mikor mnodok neki valami ilyesmit elekzd kiabálni meg mondja hogy ő a hibás mindenért iylen hülyeségeket én meg nézek és mondom hogy de most én csak ezt szimplán mondtam neked és nagy veszekedés lesz belőle:S persze én meg sírok:(
válasza:
válasza:Te túl érzékeny vagy, ő meg türelmetlen. ebből az következik, hogy Te minden kis apróságot "csak úgy megemlítesz", ami őt idegesíti, és mivel türelmetlen, ki is akad rajta rendesen.
Neked össze kéne szedned magad és nem bőgni állandóan baromságok miatt, neki meg önfegyelmet kllene tanulnia,. szóval bár máshogy nyilvánul meg, de a problémátok ugyanaz: képtelenek vagytok uralkodni az érzelmeiteken.
válasza:Kérdezted már, hogy miért kiabál?
Szóval, azóta ilyen, mióta összejöttetek, vagy azelőtt más volt?
Lehet hogy nyomja valami a lelkét, nehéz a munkája, vagy bármi más problémája van.
Szerintem ülj le vele beszélgetni, úgy, hogy előtte megkéred, hogy ne üvöltözzön, mert normálisan szeretnél vele beszélni.
Ha ezt sokáig folytatja, szerintem kezdd el elfelejteni, mert nagyon hosszútávon teljesen ki fogsz tőle készülni.
Kitartás csajszi!
Már volt hogy mondtam neki hogy ne kiabáljon erre ő azt mondta hogy " nem is kiabálok" .Meg hogy majd akkor megmutatja egyszer milyen az ha kiabál... erre mondtam igen nem torkod szakadtából üvöltesz de ez az.. Az anyjával is így szokott sokszor beszélni és azt mondja hogy azért mert idegesíti.. Most meg is mondtam neki hogy szerintem én idegesítelek téged ő meg mondta hogy nem nincs így .. csak akkor nem értem miért kell kiabálni :(
Nem tudom hogy előttem is ilyen volt e, de azt tudom hogy mondjuk mondta b.nőm aki rokona a barátomnak hogy van egy stílusa és hogy sokszor nem lehet vele beszélni , önfejű. És ugye mint minden kislány én is "majd velem másként lesz" hát nem tudom amúgy nincs probléma sokszor de amikor valamit megemlítek mindig ez lesz hogy ő kiabál és nekem meg nagyon fáj:( Amúgy 19 éves vagyok ő meg 23.
válasza: válasza:Ú, de hasonló helyzetben vagyok. Én is nagyon érzékeny vagyok, és a barátomat - ő is mondja - irritálja, ha elsírom magam, ettől még durvább lesz...Igaza van napietusnak, ezen dolgoznunk kell, megerősödni sosem árt:)
És a problémáitok is tök hasonlóak...Az "én vagyok a hibás mindenért" mondatot is sokszor hallom. Ő úgy érzi, már szinte minden mondatnál jól meg kell válogatni a szavait, hogy meg ne bántson... és a tieidhez hasonló megjegyzéseimnél is mindig ugyanúgy kiakad, mint a te barátod. Azt hiszem, ezeket a megjegyzéseket mindkettőnknek hanyagolnunk kéne, mert ahogy te is írtad, "KB poénnak szántad", de igazából tényleg vehető beszólásnak is. Hiszen mindkét általad említett esetben valami tényleg zavar téged (valamit csinál, vagy nem csinál, ami neked nem tetszik).
Nem tudom, nálatok is feljön-e az, hogy nem adsz neki elég szabadságot, mert nálunk erről is van vita. A szerinte rengeteg igényemet képtelenség kielégíteni...:/
Én azzal próbálkozom, hogy nem várok el semmit, kikényszeríteni úgysem érdemes az ilyesmit. Ha pedig ez sikerül egy darabig, ő közeledik, és az tökjó:)
De tényleg nem könnyű, tudom:(
válasza:Aki írta hogy az ő barátja is ilyen:
Hát nálunk régen volt ez a szabadság téma már egyáltalán nincs ilyenről szó csak együtt megyünk bulizni ha bulizunk meg semmi ilyen nincs régen ebből rengeteg vita volt és rájöttünk inkább együtt megyünk és nincs probléma. Amúgy én alapból nem szoktam 'ilyen megjegyzéseket' tenni csak nagoyn ritkán amikor már nagyon zavar és nem értem hogy miért nem lehet rájuk normálisan válaszolni :( érted hogy ha azt mondaná ő nekem hogy miét nem ölelem meg én rögtön odabújnék és addig ölelném míg azt nem mondaná elég :) de ő meg csak őrjöng :(
Napietus igen ezt a mondást én is hallottam már nézd meg hogy bánik az anyjával úgy fog veled is! és épp ezért félek :S mármint szereti az anyját meg érdekli is mi van vele de amikor az anyja is csak jóindulatúan mond neki valamit vagy akármi beszél vele normálisan akkor leordítja a fejét meg tiszta idegroncs lesz. Bár az anyja azt mondta hogy tisztára olyan mint az apja! és hát mondanom sem kell hogy az anyja és az apja elváltak!! :S
Az a baj hogy én még mindig reménykedem abban hogy csak észhez tér és megváltozik! :( csak nem tudom hogyan fogjak hozzá hogy jó legyen minden. Most azt akarom kipróbálni hogy lenyelem a könnyeim nem sírok semmiért és nem mondok semmi olyat amire ő bármikor is ugorhatna ! Tényleg fúl azon leszek hogy neki tökéletes legyek és kíváncsi leszek hogy akkor mi lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!