Mit tegyek ha a barátom egy kicsit más mint én?

Írnám, hogy menekülj mert a vallásos emberekkel kezdeni semmit nem lehet, de gondolom ez nem igazán opció...

Megkérdezted már amúgy a dolgot? Hogy egyáltalán lenne-e rá valami esély?

Azért ha egy férfi 21 évesen a szülők döntéseitől függ az régen rossz. Abból sem lesz komoly kapcsolat...

Esetleg meggyónhatod a szüleinek, hogy hülye vagy a tudományhoz és beállsz te is vallásosnak :DD Később pedig majd meggyónod, hogy hazudtál ebben :D

Akkor döntés elé kell állítanod. Megmondod neki, hogy ez van, te ezt szeretnéd, ha nem tudtok közös nevezőre jutni, nem látod értelmét a folytatásnak.

Elkerülhetetlen. Különben vagy gyávaként tűrsz vagy gyávaként menekülsz.

Nem értem.

Miért van még ilyen gyökér, papucs alakoknak is barátnője és nekem miért nincs?!

Ezek az álszent keresztények... (Nem az összes, csak az álszentek) Jaj, most muszáj elmesélnem egy sztorit, vagy kettőt, bocs ha hosszú lesz, de talán tanulságos.

Anyám barátja elég vallásos, így mikor úgy alakult, hogy a húsz éves lánya és a barátja, akik egyébként egy albérletben laknak (hát legalább nekik ennyivel jobb a helyzet...) elmentek anyám barátjához, külön szobában altatta őket. Mi ez, ha nem álszentség? Azt gondolja, hogy az albérletben is szigorúan külön szobában alszanak? Szerintem ez nevetséges...

Na ez nem volt valami tanulságos, sztori 2.

5-6 éve elkezdtünk házakat keresgélni, mert már akkor tudni lehetett, hogy ezt a házat nem fogjuk majd tudni fenntartani, egyszerűen túl nagy, túl sokba kerül. Mamám (aki nem vallásos, csak eléggé furcsa természete van...) az elején belement a dologba, aztán kijelentette, hogy amíg meg nem hal, ő itt fog élni, így abbamaradt a házkeresgélés, a hirdetések le lettek véve. Most jutottunk odáig, hogy már tényleg nem bírjuk fenntartani a házat, de hiába keresnénk már vevőt, válság van ugye, kutyának sem kell ez a ház, így mi sem tudunk mozdulni sehova. Pedig anno 5-6 éve volt egy-két komoly érdeklődő, akkor még lett volna esély. Azóta is bánjuk hogy nem szólaltunk fel mamám ellen, mert most aztán tényleg baromi nagy sz*rban vagyunk. Ezekkel a lakásos dolgokkal nem szabad viccelni!!! Komolyan mondom! Ha a normális beszéd nem segít, akkor csináljátok anélkül hogy beleegyeznének, különben nagyon bánni fogjátok később. Teljesen megértem a helyzetet, az én mamámmal nem lehet értelmesen kommunikálni, egyszerűen csak az van, amit ő lát, és el sem lehet neki magyarázni, hogy egyszerűen annyi pénzből amennyi bejön nem lehet fenntartani a házat, és még most sem akarná hogy eladjuk. De már sajnos muszáj.

Szóval én a helyedben nem rendelném alá magam a szülei akaratának... De ez csak az én véleményem volt.