Mi lehet az oka annak, hogy egy rossz kapcsolatból való kilépés nem felszabadultságot, hanem még erősebb negatív érzéseket generál? Miért érzem úgy, hogy még a rossz kapcsolatban is jobb volt, mint nélküle élni?

tudom mi az, mert éppenséggel az exem kapcsolatfüggő (velem úgy kezdte, hogy kilépett egy 5 éves kapcsolatból és rögtön össze is költöztünk, most utánam 3 nappal már meg volt neki az új). Én nem vagyok az. Eszem ágában sincs mást keresni, és eszem ágában sincs senkit ámítani, amíg én nem vagyok tisztában magammal. Egyedül akarok lenni, ezért is akartam szakítani, mert éreztem, hogy már fogalmam sincs ki vagyok. Én tuti nem terhelnék egy másik embert a lelki nyomorommal, legközelebb akkor lesz kapcsolatom, ha jól leszek. Vele is akkor jöttem össze, mikor éppen úgy voltam, hogy nem kell senki, boldog vagyok a szabadságommal. Nem is a szabadság zavar mostsem, épp ez a fura, ő maga hiányzik. Ha most elém állna, hogy rájött, hogy tévedett és velem akar lenni, akkor is azt mondanám, hogy hagyjunk erre az egészre időt, éljük az életünket, randizzunk heti egyszer, max kétszer, nem táncolnék vissza a közös életbe semmiképpen.