Félek, hogy soha nem lesz barátom. :/Mit tegyek? 19/L

Tudom, hogy nem itt kellene írogatnom és sajnálkoznom, hanem erőt venni magamon és megtenni az első lépést a változás felé, de ez nekem nagyon nehéz.Már számtalan hasonló kérdést tettem fel itt, de mindenki csak azt írta,hogy kezdjek el ismerkedni,próbáljak meg feloldódni stb.stb.Annak ellenére, hogy nagyon félénk és visszahúzódó, csendes vagyok,már sok fiú írt nekem iwiwen és privát üzenetet is itt gyakorin, amin eléggé csodálkoztam.Lehet, hogy a képeken elég szépnek tűnök, de azok a fiúk azt hiszik, hogy egy beszédes, nyílt, bulizós lány vagyok és ha találkoznának velem meglátnák az igazi énemet és rögtön otthagynának.Eddig mindegyik fiúnak csak annyit írtam vissza, hogy jelöljön be facebook-on és folytassuk ott tovább a beszélgetést, de igazából egyikkel sem beszélgettem, mert félek az internetes ismerkedéstől.Addig még jó lenne, ha csak levelezgetnénk, de ha a találkozásra kerülne a sor tudom, hogy nem merném megtenni.Nincsenek barátnőim se a félénkségem miatt a suliba is egész nap csak ülök és olvasok, vagy néha egy-két szót beszélgetek az egyik osztálytársammal, de már középiskolába és általánosba is ez volt.Nem szoktam soha egyedül eljárni ide-oda és a szüleimnek nem merném megmondani, hogy találkozok egy fiúval, mert azon eléggé csodálkoznának.Egyedül a húgommal vagyok olyan viszonyba, hogy elmondok neki mindent és vele beszélek a fiús ügyekről is.Az osztályba már mindenkinek van barátja és már sokan nem is szüzek.Én olyan éretlennek érzem magam és itthon a szüleim és a bátyám is 5 évesnek néznek, mert nem beszélek velük annyit, mint a húgom.Lassan betöltöm a 20-at és már azon gondolkodtam mi lesz, ha nem lesz férjem, gyerekeim és egész életemben szingli maradok:(

Köszönöm, ha valaki elolvassa a levelem!