Mi a kapcsoaltfüggőség?

A szex függőség más, az is egyfajta kompenzáció, de ott nem vered át magadat és a másikat, hanem nyilvánvaló mindenkinek, hogy csak a szexről szól a történet.

De igen, az exem 10 éve nem volt egyedül egy árva hetet sem, persze fostam is emiatt, mikor összejöttünk, hogy ez így oké-e. De nyilván azt mondta, amit hallani akartam, kb. két hónapja voltunk együtt, mikor elmondta, hogy ő úgy szeret, hogy most azonnal elvenne feleségül. Miközben azon gondolkodott az utólagos állítása szerint, hogy az exszével még meg lehetett volna javítani.

És igen, ezek a sebek előjönnek illetve nem jönnek elő, hanem meglátszanak az egész kapcsolaton, a viselkedésén. Nagyjából egy év után azt éreztem, hogy egy bizonyos pontnál nem enged beljebb, hiába tervezzük együtt az életünket, nem ismerem egy relatíve mély felszínnél mélyebben. Ő meg engem hibáztatott, hogy nem tudom kinyitni, sőt én zárom be. Kíváncsi vagyok az új csajjal mire fog jutni, de a saját szavaival mondta, hogy ő most emelett a lány mellett akarja összerakni magát érzelmireg. Korrekt nem? Más hátán felmászni... Szerintem az ilyen ember vagy kap egy irgalmatlan nagy pofont, és elgondolkodik, hogy ki ő és mit akar valójában, vagy egész életébben tovább fog lépkedni mindenki mellől, mert érzelmileg szétzuhant állapotra nem lehet egészséges kapcsolatot alapozni.

Az a baj, hogy ez a kép nekem csak utólag tisztult ki. Nálunk ami volt az az, hogy iszonyatosan konfliktuskerülő volt. Ha beszéltem arról, hogy nekem mi a bajom, végighallgatott, és vagy megígérte, hogy változtat aztán vagy változtatott, de akkor is úgy, hogy sose éreztem őszintének amit csinál, vagy nem változtatott csak megígérte. Arról sosem beszélt őszintén, hogy neki mi nem tetszik, vagy hogy neki mik a vágyai. És igen, a szexuális életünk az nagyon hamar tönkrement, pontosan azért, mert annyira konfliktuskerülően viselkedett végig. Nem tudtam megfogalmazni, hogy mi nem jó a szexszel csak azt, hogy nem jó. Mostmár tudom, az vol a bajom, hogy nem tudott egyáltalán ösztönszinten mozogni, nem tudta magát beletenni, hanem folyamatosan nekem akart megfelelni, és azt éreztem, hogy agyban szexszel, nulla átérzéssel.

Az a szar, hogy mostmár tök tisztán látom mi vele a szitu, és annyira szeretnék segíteni neki, mert én még mindig szeretem, de nem tudok már mit tenni, mert ő a belső konfliktusait is elkerülte és belemenekült az első szembejövő nő karjaiba, akivel állítása szerint jól érzi magát. Csak az a baj, hogy szerintem ő sosem fogja felismerni ezeket a problémákat, és idővel az lesz a vége, hogy végleg benne marad egy olyan kapcsolatban ami kellemetlen számára, csinál néhány gyereket és kész. A csaj meg vagy tűr, vagy beáldozza magát, hogy majd ő megmenti, majd ő segít rajta. Fáj az egész story, meg az is, hogy ennyire buta voltam, és nem tudtam akkor még normálisan látni a dolgokat, mert szerintem menthető lett volna, ha időben feleszmélek, de menetközben már annyira ingerült voltam, hogy mivel szép szóval nem ment, próbáltam belőle legalább ordítással kicsikarni valami őszinte reakciót, már nem volt más eszközöm, mint a provokálás, hogy hátha attól egyszer csak legalább egy őszintét veszekedni fogunk tudni.

Én tudtommal a kapcsolatfüggőség az, amikor nem tudsz pár nélkül normálisan élni, és mindenáron ragaszkodsz valakihez, de azt nem feltétlenül szereted őszintén, csak megdumálod magad, hogy nekem ő kell, mert valaki kell, és ha dobnak, akkor szenvedsz, haldokolsz, stb, amíg új valakit nem találsz. De a személy itt lényegtelen, nincs őszinte nagy szerelem, semmi igazi kapcsolat feeling, mert csak a függőség és a ragaszkodás van, magához a kapcsolathoz, nem az emberhez. És ezek az emberek úgy általában elég életképtelenek, párjukra támaszkodnak egyfolytában.

De javítsatok ki ha tévedek.