Fiúk/Férfiak! Ti hogy kezelitek a "női hisztit"?

Azt kapja, amire kimegy az egész.

Régen elnéző voltam, konfliktuskerülő, úgy láttam, semmi értelme, amit csinál, békén hagytam, majd elfelejti. Persze így unalmas voltam. Érveket is felesleges felhozni.

Most felhúzom magam (vagy legalábbis úgy csinálok, jó színész vagyok), leteremtem (nem csúnyán, de hangerő + ÁLLÍTSD LE MAGAD!, FEJEZD MÁR BE!, vagy valami hasonló szöveg megteszi), csak hogy tudja ki a BOSS!

Ekkor már megérzi a dominanciát, amire tudat alatt vágyik, ekkor ha fasságon problémázott, akkor hagyom, hogy észrevegye magát és bocsánatot kérjen, ha meg volt valami oka, akkor megbeszéljük.

Én sosem kezdeményezek veszekedést, így bocsánatot kérnem sem kell.

bár nő vagyok, de leírom a pasim taktikáját:)

vagy totál passzív marad, és nem szól semmit, vagy ő is ideges lesz és akkor kiabál meg elmond mindennek. szvsz az utolsó jobb, mert a passzivitástól csak még dühösebb leszek, nagyon felb.sz, ha nem szól egy mukkot sem. de volt már, hogy úgy kezelte, hogy direkt kedves volt velem, és csak higgadtan mondta, h nyugodjak le, meg átölelt, és tényleg működött :)

A vibrátort a női hisztéria kezelésére alkalmazták először.

A farkam is.

ha felesleges, gyerekes hiszti, akkor leb@szom, ne csinálja a fesztivált.

ha alapvetően jogos, plusz fáradt/megjön, akkor átölelem, megnyugtatom, meghallgatom.

"Ekkor már megérzi a dominanciát, amire tudat alatt vágyik"

Szerintem nem erről van szó: azt látják, hogy legalább téged is felzaklat. Mi férfiak sokszor azt csesszük el, hogy higgadtan, racionálisan megpróbáljuk elmagyarázni, miért hülyeség, amin ki van akadva. Ez ellenben nekik úgy jön le, hogy minket nem is érdekel az ő érzelmi traumájuk. Az ellenhiszti ezért szokott működni (bár embere válogatja).

Csak egy apró példa (cimborám esete): távkapcsolatban él, és van egy volt barátnője (helyben), akivel néha összeül kávézni, beszélgetni, de abszolút nem jelent veszélyt az ex a barátnőre (évek óta haverok, csak egyszer jártak 3 hetet, nem ment, azóta is haverok, a csajnak vőlegénye van, stb...). A lány meghallotta ezt, és egy háromnapos telefonos hisztivel reagált :D, a srác próbálta szépen elmagyarázni: "szíveeem, nem jelent a másik lány már semmit". Erre nálam reflexből egy k*rva nagy hiszti és sértődés a reakció, hogy nem igaz, hogy nem képes megérteni, hogy őt szeretem, és nem vagyok képes megérteni, miért nem képes bennem bízni. Mi értelme van egy távkapcsolatnak, miért utazgatunk, telefonálgatunk ennyit, ha közben eleve nincs meg a bizalom. A nők ilyen helyzetben az emocionális reakciókat kedvelik/értik, mint a rideg racionalitást.

És, hogy teljes legyen a kép: a párom érzelmileg kb egy pasi, na neki azt fújhatom a női hisztimet, ha bajom van: csak bámul rám, hogy ennek meg mi baja, én meg csak lesek, hogy ez szokott működni :D