Ilyenkor mit tudok tenni?

Sajna nem sok emberrel tudok erről beszélni, ezért aki végigolvassa és segít nekem annak megköszönném. Nem muszáj tanács, elég, ha a véleményeteket leírjátok, mert egymagam vagyok és csak agyalok...

16 éves lány vagyok. Régebben eléggé konzervatív voltam, már elég hamar elkezdtem érdeklődni a fiúk iránt, de sose jött össze. Szó szerint kezdtem tizenhat évesen belebetegedni, és ezt nem csak én vettem észre(pszichológushoz jártam, szerinte egy fiú segített volna rajtam). SOk fiú külsőre tetszett meg, és beleképzeltem egy álomfiút a külsőbe.

Megismerkedtem utána valakivel....Aki felfigyelt rám. ÉSzrevette bennem azt, amit mások nem: össze is jöttünk. Már 4 hónapja járunk. Kezdetben zavart, ha mások előtt megcsókolt, stb....ebből nekem az jött le, hogy szerelmes az nem vagyok....próbáltunk szakítani, de nagyon magam alá kerültem. Utána telt az idő, megint elbizonytalanodtam...de amint elkezdtünk veszekedni, olyan "depressziós" lettem, hogy nem bírtam aludni, tanulni, suliba is majdnem sírtam, elment az életkedvem. Ilyenkor mindig rájöttem, hogy fontos nekem. A belsőjébe szerelmes vagyok. Külsőleg is vonz, de......nem tudom elmondani. NAgyon szeretem, életemben talán a második vag harmadik fiú, akinek a belső értékeibe szerettem bele, de néha feléled bennem mások iránt a vonzalom, és a függetlenség érzete....ugyanakkor elhagyni nem tudom, mert akkor belebetegszem.

Ez akkor mégis csak szerelem?

A másik, amiben a segítséget szeretném kérni, hogy:

Még nem szeretném elveszíteni, egy ideig nem.....de ha ketten vagyunk nagyon vonz engem, alig bírok magammal, mégse merek "közeledni". VAn mikor úgy érzem, hogy már "nem bírom", és, hogy csináljon valamit, és túl rámenős vagyok, de mégsem. Olyan máshogy viselkedem. LEgalábbis mikor haza érek, és lecsillapodok, így látom. Ugye, ez normális ilyen helyzetekben?

Mégegyszer bocsánat, ha hosszú lett, de nem nagyon tudok kihez fordulni ilyen kérdésekkel, és szükségem van egy kis útmutatásra, vagy, akivel átbeszélhetem. Köszönöm.