Igaz, hogy a barátságból nem lesz szerelem? Igaz, hogy egy fiúnak rögtön udvarlással kell kezdeni és nem barátkozással?

Szerintem is meg kell ismerni előtte a másikat, és ha belegondolsz, ha valakit emberileg szeretsz, bízol benne és egy hullámhosszon vagytok, az tulajdonképpen barátságnak nevezhető. Az, hogy ez a kapcsolat vonzalommal is társul és továbbalakul egyáltalán nincs kizárva.

Ugyanakkor ez a gondolkodásmód, ami a kérdés címében szerepel elég sok embernek van a fejébe rögzülve, így alakult ki a "barátzóna" meg a többi marhaság. Ezek csupán az emberi elme által felállított akadályok, szóval sajnos gond lehet azzal, ha először "barát" leszel, de csupán azért mert sokan hülyén gondolkodnak.

Na várjunk, nem úgy van az, hogy nincs is barátság, mert az egyik mindig (nyilván a többszázmilliárd férfi-nő kapcsolatra csak így kijelenthetően) többet akar? Akkor már lehet mindkettő többet akar, és akkor szerelem lesz. A barátságból. De most meg barátságból nem lesz szerelem, tehát marad a barátság, tehát mégiscsak van férfi-nő barátság, sőt, olyan szinten, hogy mindig, amikor nem lesz belőle szerelem, hiszen nem lehet.

Hogy is van ez most? Csak nem úgy, hogy mindkét alapfeltevés alapvetően téves, és a világ ennél bonyolultabb? Naháát...

És Marinátornak igaza van.

Most leírom Neked azt, amit egyszer már leírtam máshová, egy másik hasonló kérdésre válaszolva.

Amikor én megismertem a páromat, egyáltalán nem érdekelt, mint férfi... sőt, továbbmegyek: még csak nem is tudtam rá úgy nézni, mint férfira. Ő lett a legjobb barátom, bármit megbeszélhettem vele, mert mindig meghallgatta a gondjaimat, és ő is elmesélte nekem az ő problémáit. Megvolt közöttünk a kölcsönös bizalom. Egy hullámhosszon voltunk, azonosan láttunk dolgokat, mindig hasonlított a véleményünk, ugyanúgy gondolkodtunk a világról, egyszóval remekül megértettük egymást, de soha, soha az életben nem láttam benne a férfit... egészen addig, amíg egy közös beszélgetésünk során hirtelen meg nem csókolt. És akkor valahogy rádöbbentem, hogy "Jéé! Nézzenek oda, basszus, tulajdonképpen ő is pasiból van." Olyan volt, mintha akkor láttam volna őt először, pedig ismertem már évek óta. Valahogy akkor tudatosult bennem, hogy a legjobb barátom igazából ugyanolyan férfiből van, csak én nem vettem ezt észre eddig... De ő is ugyanúgy pasi, méghozzá nem is akármilyen, hiszen évek óta ő a legfőbb támaszom, a bizalmasom, a lelki társam, a legjobb barátom, minden!! Pedig mondom, azelőtt sose úgy néztem rá, mint egy férfira, csakis mint a legjobb haveromra.

Na, mindegy. A történt ott végződik, hogy igazából még most sincs vége: a csók után összejöttünk és azóta is együtt vagyunk, most már lassan 4 éve. :)

Ja, és a legfontosabbat még nem mondtam: 2 hónapja megkérte a kezemet is, azóta menyasszony vagyok. :D

Szóval szerintem igenis, létezik barátságból szerelem, mert ezt a saját személyes példám is alátámasztja. Lehet, hogy először a lány csak egy jóbarátot lát majd a srácban, de később kiderülhet, hogy Ő lehet neki az Igazi. :) Nem szabad elsőre leírni senkit, mert még okozhat meglepetéseket. :)

Sok sikert! :)

24/L