Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Már ne is reménykedjek, hogy a párom meggondolja magát igaz?
Három éve vagyunk együtt a párommal. Tervezgettük a közös jövőt, mígnem egy New Yorkban élő ismerős be nem toppant az életünkbe. Párom azóta el van varázsolva, milyen jó lenne kimenni dolgozni, jobb élet, pénz, stb stb. Kinti ismerős adta alá a lovat rendesen, még állásajánlatokat is begyűjtött, sőt állítólag talált is páromnak egy konkrét helyet, ahova mehetne. Én jövőre diplomázom, a fősulit semmiképpen sem akarom már itthagyni, utána mesterképzés is tervben volt, amit szeretnék is megvalósítani.
Téma volt már közöttünk, hogy ő menne, de mindig elvetettük révén, hogy az úgy már nem lenne párkapcsolat, nem találkoznánk csak évente, vagy két évente, mi értelme lenne. Majd megyünk együtt, ha végeztem a tanulással. Semmi baj nem volt a kapcsolatunkkal, minden szinte tökéletes volt, egy pillanatig sem éreztem azt, hogy már mások lennének az érzései, nem tudom miért változott meg a véleménye. Ma elém állt és elmondta, hogy ő eldöntötte, hogy nyár végén utazik és haza sem jön többé, ha minden jól megy. Beleszólásom nincs. Én teljesen elképedtem, nem gondoltam, hogy képes lesz rezzenéstelen arccal a képembe mondani ennyi idő után, hogy gyakorlatilag ennyi... Persze én nagyon kibuktam, összevesztünk és elmondtam, hogy ennyi erővel szakíthatnánk már akár most is. Most számoljam vissza a napokat, hogy mennyi van még hátra a kapcsolatunkból? Én nagyon szeretem őt és álmomban sem gondoltam volna, hogy egy szavam nem lehet a döntéséhez, ő megy és kész. Iszonyatosan elvagyok keseredve, annyit terveztük, hogy hamarosan szorosabbra foghatnánk a köteléket kettőnk között, csak diplomázzak le és most ennyit érdemlek?
Várjam meg, amíg elmegy, vagy tényleg szakítsak már most? Kb a szívem szakad meg úgyérzem. Jelen pillanat még csak elképzelni sem tudom az életemet mással. :( Ne reménykedjek már, hogy megváltozik a véleménye ugye?
Szerintem itt nem a munkalehetőségek jelentőségével nincs tisztában a kérdező, hanem az a gond, hogy a barátja ennyire semmibe véve őt lelép.
Ez viszont szerintem erőteljesen megkérdőjelezi a szeretetét. Nem azért, mert a végén lelép, ez sajnos egy olyan lehetőség, amit nem biztos, hogy félre kéne dobni csak miattad, de az, hogy ezt így az arcodba vágta rendkívül kegyetlen és rideg dolog volt. Ezt sokkal normálisabban is meg lehetett volna mondani.
Szerintem ha a srác képes így lemondani rólad, a véleménye már nem fog változni. Sajnálom. :S
Mindig a szemembe mondd mindent, akkor is ha rosszul esik, de nem hiszem, hogy ez egy olyan téma, amit ilyen stílusban jó érzéssel meg lehetne beszélni. Értem azt tényleg annyi volt, hogy "eldöntöttem, hogy nem hagyom ki a lehetőséget és nyáron utazok Amerikába". Kérdeztem, hogy és mi lesz nyár után... Azt mondta nem áll szándékában hazajönni.
Értem én, hogy nagy lehetőség, több pénz blabla... De ér annyit némi plusz pénz (a megélhetés is drágább), hogy feladja a szerelmet, a boldogságot és a pénznek éljen a "semmi közepén" egy szál barát és ismerős nélkül? Én ezt nem tudom felfogni. Nekem ez olyan érzés, mintha semmit nem érnék neki, mert fontosabb az a rohadt pénz. Eléldegél a fizetéséből. Lehet nem gazdag és nem tud sokat félretenni.
Őszintén szólva ma már úgy ébredtem, hogy csinál amit akar. Szomorú vagyok és haragszom rá, de az hogy én taccsra vágom magamat lelkileg miatta, nem segít semmit.
Ha arról lenne szó, hogy belátható időn belül visszajön, vagy én tudnék utána menni, akkor nem lenne gond, de ő egy életre tervez itt hagyni engem.
Próbáltam még egyszer megbeszélni vele, azt mondta nem akar itthagyni, de nincs más lehetősége és már eldöntötte. Elvárná, hogy ugyanúgy viszonyuljak hozzá, ahogy eddig, de még is minek?? Belém égett az, hogy minek erőlködjek? Minek akarjak a kedvére tenni, ha úgy is nemsokára itt hagy, lelép!? Elég nagy gödör ez most a kapcsolatunkban azt hiszem, nem tudom ki tudunk-e mászni belőle.
Egyébként a párom rokona több mint 10 éve kint él, valószínűleg kint is marad már örökre, ott alapított családot. Nagy lehetőség kimenni aláírom, de igazán nem sürgeti semmi és senki, pár évet már kibírna itthon.
Teszem hozzá nekem egy mérnöki diplomám lesz, amivel abszolút nem biztos, hogy eltudnék kint helyezkedni. (építő) Anno arról beszéltünk, hogy majd 1-2 évre kimehetünk Amerikába, de utána találunk valami közelebbi országot, ahol mindketten eltudunk normálisan helyezkedni és közelebb lehetünk a családjainkhoz. Ebből sem lesz már semmi gondolom.
Igazán megérthetnéd,vagy menj vele,vagy felejtsd őt el,sajnos ezt kell,hogy mondjam.Igen megér annyit az a rohadt pénz,hogy feláldozza a szerelmet,mert ő is pénzből él,és te is,csak lehet nem fogod fel.,,Kaviárt akar nagykanállal" ezt értsd meg,nem mindenkinek célja a nő szoknyája mellett ülni egy kislakásban minimálbérrel.Biztos nagy céljai vannak és ahhoz RENGETEG PÉNZ kell.
Én is ugyanezt csinálnám,tervezem én is elmenni,mondtam is a csajomnak,hogy már pedig nem kérdés,hogy megyek,megadtam neki a lehetőséget,hogy nygodtan keressen pasit magának,én nem fogok hozzá alkalmazkodni ő se alkalmazkodjon hozzám,ha akar jön ha nem akkor nem jön,én nem fogok a kedvéért lemondani a bőségről a jólétről,mert nőm még annyi lehet meg szerelem,hogy csak győzzem őket :D
Látszik,hogy nem sok ambíciód van,nincs ilyen,hogy kibírná itthon még,MOST van lehetőség MOST kell menni,nincsen majd,patópálúroskodás.
Amúgy te is simán járhatnál kint is suliba amúgy,olyan rendszer van,hogy akárhova mehetsz,ez csak kifogás.
Önző vagy kicsit,enged el vagy menj vele,de nincs okod rá haragudni,mert ez hatalmas lehetőség a jólétre és karrierben.
Ezekszerint van olyan ember, aki képes a szerelemért várni kicsit. Szerintem éppen az az önzőség, ha csapot papot itthagyva elmegy valaki. Abban is van valami, amit te mondasz, de nekem más az értékrendem, engem nem így neveltek. Számomra az emberi kapcsolatok fontosabbak a pénznél, pláne hogy itthon is egészen jó állása volt.
Egyébként végülis elmegy, de max fél év múlva vissza is jön (3 hónap az eredeti terv), mert úgy alakult, hogy csak így tud megoldani pár dolgot, a főnöke is visszavárja, szóval ezt áthidaltuk. Beszélgettünk róla és azt mondta már megbánta, hogy így döntött és ahogy közeledik az időpont, ő egyre inkább nem akar itthagyni engem, ezt érzem is rajta. Ha úgy nézzük happy end lett. Én is jó és boldog életet szeretnék, de valljuk be nem két fillér külföldön tanulni és nekem ennyi pénzem nincs. Pár év múlva pedig már mehetünk együtt "szerencsét próbálni".
Lehetek önző szemét dög, de örülök annak, hogy rendbe jöttek a dolgaink és meggondolta magát!!
Szia, mi újság azóta?
Én járok most hasonló cipőben!
Csak nekem van mástól egy kisgyerekem és sanszos hogy nem tudok utána kimenni. Írj hogy mi történt!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!