Mennyire tud egy rossz döntés után szenvedni egy ember? Pontosítok lent.

Volt barátnőmmel mikor összejöttünk mind a ketten úgy éreztük nagy szerelembe estünk. Most kitérek a csúnyább dolgokra: Tökéletesen álltam anyagilag, mindenem megvolt, szépen fejlődött minden. Ő viszont azt mondta nekem, hogy őt nem érdekli és ha ez nem lenne így akkor is velem maradna. Eltelt egy év, az életem összeomlott: Pénzügyi csőd, mindenben sikertelen voltam, nem értettem miért. Folyton azon törtem a fejem, hogyan lábaljak ki ebből. Ő ezt már kezdte is nekem felróni, hogy ugyan ne tervezgessek, mivel úgysem jön össze semmi. Családomban is beütött a krakk: válás, veszekedések, a család szétrebbenése. Teljesen magam alatt voltam a barátnőm meg azzal jött folyton, hogy menjünk moziba, bulizni, étterembe ide-oda. Én nem értettem tőle ezt a viselkedést, főleg tudta, hogy most nagyon rossz mindenben a helyzet (pénz is) ennek ellenére kihoztam mindenből a legtöbbet, hetente egyszer biztosan mentünk valahova. A nem várt fordulat itt jön: 2,5 év után szakított, mert nem illünk össze. Ezzel a szöveggel. De azt mondta nagyon szerelmes belém, de nem illünk össze, mert én folyton azon töröm a fejem, hogy hogy szerezzem vissza, amit elvett tőlem az élet. Szerintem ezért a másikat inkább becsülni kéne.

A nem várt fordulópont itt van, ugyanis nekem azóta sikerült az, amit terveztem. Megvan mindenem. Felsőkategóriás terepjáróm van, megvettem a saját házamat és nagyon nem érdekel mire mennyit költök, amíg élek...

Kérdésem ehhez kapcsolódik: Szerintetek mennyire szenvedhet ő most ezeknek tudatában, hogy mindezt láthatja. Mivel azt akarom, hogy nagyon, a lehető legjobban, hogy égjen a pofája, hogy így viselkedett. Lányok, ti mit tennétek a helyében?

Szerintetek jól teszem, hogy nem keresem? Mert nem is nagyon tervezem...