Igaz h a fiúknál a sex és a szerelem, érzelmi kötődés szétválasztható?

Azért ez nem olyan egyszerű... tény, hogy sajna nagyon el van harapózva ez a hülyeség, hogy aki igazán menő meg sikeres, az elfojtja az érzelmeit, úgy tesz, mintha nem lennének, és csak menő arccal dug minél többmindenkit, mert csak a mennyiség számít, a minőség nem. És hogy aki épp megfelel a "jól néz ki" kritériumnak, akkor az legyen csak ilyen taposó duhaj, aki meg nem ilyen, hanem viszonylag visszafogott, becsületes meg normális, az csakis azért ilyen, mert erre van kényszerítve, és ez valami rossz út, meg fuj... na meg ha tehetné, ő is ilyen léha lenne.

Hát nem. Nagyon nem. Ez egy hatalmas tévedés.

Aki Igazi Férfi (vagy Nő), az pont azért az, mert képes minden területén megfelelőt alkotni, és van benne egy olyan tartásnak nevezett dolog, ami a könnyű vs. helyes választáskor a helyes felé irányítja. Nem attól lesz valaki sikeres, hogy kidülleszti a mellét, és mindig kiemeli, hogy ő milyen menő. Az igazi siker a tiszteletreméltóság elérése. És ehhez nem kell legleglegnek lenni. Nem is értem, hogy mehetett ennyire tévútra az általános felfogás... a dúvadak valójában nem boldogok, ne legyen hát senki az.

Nézd, egy egészséges férfi tud szeretni is, de nem vet meg szexuálisan egy vonzó nőt még akkor sem ha alig ismeri.

Csak azok a pasik az ilyen 1 nőhöz ragaszkodó, és nagyon érzelmes típusúak, akik valamiért lelki sérültek.

Aki érzelmileg éretlen, azt hiszi, azzal, hogy lefekszik valakivel, meg tudja szerezni/tartani a másikat. Pedig ez nem így van. Ezután sír, ha elhagyják, aztán - anélkül, hogy tanult volna az esetből - kezdi elölről. Általában a nőkre jellemző ez.

De fordítva is előfordulhat, ha valaki - éretlenül - lefekszik valakivel, egyből azt hiszi, szerelmes belé, pedig ez sem igaz.

A szex szükséglet. Olyan, mint az evés-alvás. Csak ezt sokan nem vallják be, főleg nők, mert azt hiszik, ettől könnyűvérűnek tűnnek. Viszont ettől még csinálják, csak - ahogy fent írtam - örök szerelmet várnak cserébe, ami persze nem jön. Hogy is jönne, ha anélkül, hogy megismertnék a másikat, 1-2 héten belül lefekszenek vele. Nekem senki ne mondja, hogy a 3. randi után megismerte a másikat... Mert ha igen, akkor miért mennek szét pár hét/hónap múlva? Mert szemét volt a másik? De ha ismerte, akkor nem tudta, hogy szemét? Vagy mégsem ismerte annyira... de akkor meg kit szeretett? Az az álompasit/álomnőt, akit elképzelt magának, és aki nem volt azonos azzal a "szeméttel", akivel lefeküdt?

Akkor végülis szerette azt, akivel lefeküdt? Nem szerette... azt szerette, akit elképzelt. Akivel lefeküdt, azt csak kívánta. Tehát vágyból szexelt, nem szerelemből.

Ezzel nincs semmi baj, csak fel kell ismerni, és úgy kezelni a dolgot. Tudomásul venni, hogy a vágy van, létezik, ki kell, ki lehet elégíteni, de ennyi. A szex jó.

Lehet vágyból szexelni, de akkor nem szabad gyűrűt meg galambokat, meg ásó, kapa, nagyharangot várni tőle.

Erre céloztam az érezlmi éretteségnél.

Természetesen lehet szerelemből is szexelni. Amikor már jól ismersz valakit, szereted a hibáival és erényeivel együtt, akkor pontosan ezt teszed, és ezt teszem én is (a férjemmel). De nem titkolom, hogy az elején azért feküdtem le vele, mert egyszerűen kívántam. De tisztában voltam vele, hogy nem biztos, hogy a végén elvesz.

Ha te a kezdet kezdetétől szerelemből akarsz szexelni, akkor hónapokat, éveket kell várnod, amíg megtudod, milyen a másik valójában, szerethető-e. Mert amíg ezt nem tudod, az álmaidba vagy magába a szerelem érzésébe vagy szerelmes.

Ahhoz, hogy rövid idő alatt (pár hónap) el tudd dönteni, hogy az illető méltó-e a szerelmedre, iszonyú nagy emberismeret kell, fiatalon nem hiszem, hogy sok embernek van ilyen. És önismeret is kell hozzá, mert ha nem tudod, milyen társra vágysz, akkor egy kapcsolat sem fog hosszú ideig tartani, mert nem tudod a megfelelő ember kiválasztani.

Ezek után térjünk vissza arra, hogy manapság, mikor pár héten belül ágyba bújnak egymással az emberek, beszélhetünk-e szerelemről.

Mert mondani sokmindent lehet...