Ez most kötődés, vagy szerelem?

Sajnos van. Időnként nem látom olyan gyakran, amennyire szeretném.

Csak olyan különös ez az érzés... Az eddigi "tapasztalataimhoz" képest. Mikor még kisgyerek voltam, 12, majd 13 évesen nagyon szerelmes voltam. Akkor nagyon éreztem fizikailag is. Hogy szinte a fellegekben járok, olyan boldog vagyok, ha az illető ott van mellettem. És kissé szédültem is a másik jelenlététől.

Már 21 évesen volt olyan, hogy nagyon kötődtem az illetőhöz, és nagyon szerettem, de arról tisztán tudtam, hogy szeretet és kötődés, nem szerelem.

Ez nem tudom, mi. De jó érzés... Nem járok a felelgekben, mert ott vannak a mindennapok gondjai. Viszont nagyon erősen hat rám a jelenléte. Ha találkozunk, és meglátom, akkor kissé ideges leszek, de nem úgy, mint aki fél valakitől...hanem, szavakkal nem is tudom leírni. Idegesség, ami nem rossz. Vagy inkább izgatottság? Mikor meglátom az arcát, az az első beugró gondolat és érzés, hogy milyen kedves is nekem. Hogy milyen szép is. (Persze, férfira lehet, hogy nem a szép a jó szó.) Egy nap rengetegszer van az eszemben. Szeretem hallani a hangját, és ... olyan emberi lett az életem, mióta ő is benne van. Sokkal jobb, mint ő előtte volt.