Mit csináljak? Tanácsra lenne szükségem!

Nagyon remélem, hogy el fog múlni. Már többször hittem azt, hogy túl vagyok rajta. Kb. 1 éve tart már az egész. Egy hete még mérges is voltam rá, mert sikerült bebeszélnem magamnak, hogy valószínűleg röhög rajtam a hátam mögött aztán pedig mikor csak ketten futunk össze olyan mosolyt ereszt meg rám, hogy...

Én is nagyon sajnálom a férjem és próbálkozom eléggé erőtelesen, hogy megint beleszeressek, ami időnként sikerül is, aztán jön egy egyébként jelentéktelen vita majd összefutok a másikkal és mindent lehet újra kezdeni.

Tudom, hogy nem is lenne jó a kapcsolatunk mert mások vagyunk olyan értelemben, hogy vannak olyan tulajdonságai, ami eléggé idegesítő tud lenni, de aztán kapok egy mosolyt és megint a szokásos eredmény van. Visszaesés.

Ezért is gondoltam, hogy nem nézek rá ha tehetem, de attól meg láttam, hogy néha furán néz rám.

A legnagyobb baj, hogy néha úgy érzem ő is így van velem csak talán tiszteletben tartja, hogy férjem, családom van.

Nem tudom, de elég gáz, hogy itthon vagyok a családommal és mégis észre sem veszem és főzés közben is rajta jár az eszem.

Beteg vagyok igaz?!

Beszéljem meg a másikkal?!

Már gondoltam rá, hogy ha a szemembe mondaná, hogy egyébként sem jövök be neki, akkor talán könnyebb lenne, mert megalázottnak érezném magam. De aztán rájöttem, hogy nem ettem meszet, miért égetném le saját magam, ameddig még tudom tagadni mások előtt?

Úgy sem akarnék tőle semmit, csak még kellemetlenebb lenne utána összetalálkozni vele.

Én sem akarom megtenni! Már elképzeltem, hogy mi lenne, ha megtenném és nagyon nem tetszett az eredmény. Nagyon hiányozna a férjem, ha nem bocsátana meg nekem. Nagyon sajnálnám őt.

És mégis itt van ez az "akárki", aki miatt érzelmileg mondhatni már meg is csaltam a férjem.

Na most pl. haragszom rá!

Asszem tényleg nekem is az a legnagyobb bajom, hogy túlságosan sokat gondolkodom dolgokon.