Ebben a helyzetben mi az amit leginkább lehetne tenni, ha minél bölcsebben és okosabban szeretnénk lenni?

Egy éve élünk párkapcsolatban a párommal. Szeretjük egymást, minden rendben van közöttünk. És közel is lakunk egymáshoz, kocsival 15-20 perc. Barátnőm iskolába jár, én már dolgozom. Az egyetlen ami említésre méltó lehet, amelyet igyekszünk jobbá tenni, hogy suli időben, vagyis amikor ő ugye iskolába jár (szeptembertől-júliusig kb.) ez időben csak hétvégenként van alkalmunk találkozni, együtt lenni (péntek estétől-vasárnap estig). Amikor is vagy haza kell vinnem, ha nálunk vagyunk, vagy el kell jöjjek amikor nála alszunk. A problémánk a következő, hogy a lány szülei nem bírják megérteni, hogy ő már talán nem gyerek (20 éves), vagyis nem kellene engedélyt kikönyörögni azért, ha hétköznap valamikor találkozni szeretnénk. Nyári szünetben nincsen ilyen gond, mert akkor éjjel-nappal együtt alszunk, együtt vagyunk. Az tiszta sor, hogy az iskola és a tanulás egy fontos dolog, de a szülők sajnos ebből a szempontból talán maradiak, csökönyösök kicsit. Más kivetni valóm nincs is velük kapcsolatban, mert jó a viszony közöttünk. Lássuk be egy pár számára, hogy csak hétvégén látja a másikat, nos ez rossz. Én tudom, hogy vannak nálunk sokkal rosszabb helyzetben lévő fiatalok, de mégis, vajon mi az amitől jobbá lehetne esetleg tenni ezt a helyzetet? Nyilván pár év múlva már nem lesz talán ennyire visszafogva a lány, de mi tényleg mindig mindenben úgy viszonyulunk a lány szüleihez, hogy abban ne lehessen kivetni valójuk, és nincs is, engem is bírnak. Csak ez a csúnyán fogalmazva "kommunizmus" hogy hétköznap tanulás, ott a hétvége hogy találkozzatok, na ez az ami kicsit nehézséget gördít elénk. A lány és én is nyilván minden lehetséges szempontból, és irányból próbáltuk megközelíteni a szülőket hogy de..

De nem és nem. Ott a hétvége. Türelmesek vagyunk persze, nem sürgetünk semmit. De mégis.

Valakinek ötlete?

Köszönjük a válaszokat, hozzászólásokat!

25/F