Csak egy újabb önsajnálkozó, kétségbeesett, önbizalom blah blah poszt?

Én is mind minden más srác szeretnék barátnöt..csak komoly kételyeim vannak a sikert illetöen, ahogy kezdem megismerni önmagam. 17 éves vagyok, suliban az a visszahúzódó tipus, lányokkal néha beszélek, akkor annyira koncentrálok hogy ha nem is lövöm el a beszélgetést úgy is merev és gépies vagyok, sokszor örülök ha nem fogyok ki a témákból 2 percen belül. A ``barátaim`` ( ne tévesszen meg a szó jelentése) szerint van humorérzékem - ezzel eggyer értek, néha azonban átcsap a humorom gúnyba. Akaratlanul is van egy kis megvetés bennem minden lánnyal szemben, talán az eddigi plátói, hamis remények és egyéb kellemetlen tapasztalataim miatt. Bulizni nem járok, koncertekre néha de ott is nehezen szabadulok fel, olyan érzésem van hogy mindenki engem néz ( ez nevetséges, tudom ), szorongok. Alapjában véve érzelgös vagyok, és már egy-két kedves gesztustól felcsillan a remény bennem. Ha az élsportoló és a kocka között kell besoroljam magam, valahol a kocka közelében vagyok. Pénzem nincs ( zsebpénzt nem kapok, dolgozni nem dolgozok mert ugye a suli ott van). Vannak hobbijaim, magamban sok értéket látok de még nem volt senki akinek kibontakozzak.. Öltözködés átlagos. Nem tudom mit írhatnék még, azt tudom hogy ti sem fogtok csodát tenni. Egyszerüen kiírtam magamból. Ha valamit kihagytam szóljatok. :)