Jogtalan a felháborodásom vagy tényleg abnormális?

A barátnőmmel immáron egy éve együtt élünk. Ezért magától értetődőnek tartom, hogy mindent nyitottan kezeljünk, ezért természetesen oda szoktam adni a notebookom használatra. Egyszer mikor hazaértem, akkor az általános elintéznivalók után leültem, hogy gépezzek és látom, hogy szundin van. Kinyitom, bekapcsol a képernyő és a barátnőm üzenetei vannak nyitva. Bevallom elég hihetetlen, de esküszöm, hogy nem én törtem fel és kutakodtam bele a privát fiókjába, ő hagyta így. Második helyen rögtön a kettővel elöttem lévő exe volt található. Mindeddig a pontig azt hittem nincsenek jóban, mert tudtommal utálattal váltak el. Majd beleolvastam a szóváltásba és kiderült, hogy ez a beszélgetés nem tegnap kezdődött. Egy találkozót szerveztek a hátam mögött, annak tudatában, hogy én ellenezném. Onnan tudom, mert bele is volt írva, hogy nem örülnék neki ha ezt tudnám. A végére érve bennem már nagyon felment a pumpa, ekkorra már este is volt és ő meg valahol szórakozott. Mikor írtam neki, enyhén céloztam rá, hogy nincs minden rendben és szaladt is haza. Hosszas vita után arra jutottunk, hogy én vagyok a szemét, hogy beleolvastam. Hozzáteszem, ha az ő nevét nem látom ott, akkor nem érdekel semmilyen üzenet, másba bele sem olvastam. Ő elmondása szerint csak annyit akart, hogy találkoznak, elmondják egymásnak mi van velük, majd késöbb egyszer elmondja nekem, hogy összefutottak. Tehát ha a véletlen folytán nem jövök rá, hogy találkozgatnának, ki tudja mikor mondta volna el.. Normális ez?! (Amúgy nem ez az első bizalmi fricska a részéről)