Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van kiút ebből a helyzetből?
Elmesélem röviden, hogy jutottam oda, ahol most vagyok.
Gimiben sokat tanultam, nem nagyon jártam el társaságba. Jó eredményeim voltak, így bekerültem egy elég kemény egyetemre. Kezdtem egyedül érezni magam, így eljártam társaságokba, nagy nehezen szocializálódtam és nagy pofáraesések árán, de lett barátnőm. Több is, igazán megszeretni egyiket sem tudtam.
Szüleim elváltak, apámmal már több éve nem jó a kapcsolatom (ezen sajnos segíteni se tudok, pedig próbáltam).
Annyira szerettem volna már egy rendes párt találni, hogy ebbe ment el rengeteg energiám és végül az egyetem elvégzése sem jött össze (3 évismétlés, aztán beláttam, hogy ha meggebedek akkor se lesznek meg a vizsgáim).
Jelenleg itt vagyok szakma és állás nélkül, ráadásul barátnőm sincs. Nagyon magányos vagyok és ezért alul motivált.
Hétvégén eljárok szórakozni és próbálok társaságot találni, de részben helyzetemből fakadóan részben azért mert nem találkozok számomra érdekes csajokkal esélyét se látom, hogy legyen párom.
Egyetemre visszamenni nem akarok, mert már a vizsga gondolatától is rosszul vagyok (5 évet elloptak az életemből).
Mit lehet ilyenkor tenni? :( Bármilyen ötletet szivesen várok.
Csak az a "vicces" hogy úgy érzem ha szüleim nem válnak el, apámmal jó marad a kapcsolat, akkor már lehet ez elég lett volna ahhoz h elég lelki erőm maradjon ezt végigcsinálni, legalábbis jobb teljesítménnyel, mert így is végigcsináltam. Vagy ha gimiben nem tanulok annyit és hamarabb tudok magamnak barátnőt szerezni. :/
Remélem van aki számára ez tanulságos legalább....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!