Jah, hogy akkor érezzem magam megtisztelve?! Bőv. Lent.

nem vagyok lelkibeteg és nem saját tapasztalatok, hanem csak a szüleimet látom meg amiket az ismeröseim, barátaim mesélnek.

a szexröl annyi h jomagam is inkább az eröszakosabb szex iránt vonzodom nem az elöjátékos maszatolás után, de ettöl még átérzem mások helyzetét akiknek viszont kell.a megeröszakolásba se fog senki belehalni hacsak nem ölik meg. de lelkileg egy életre összeroppanhat.

de ha valakinek kell az elöjáték és ezt sosem kapja meg nem lesz teljes értékü a szex én ugy gondolom.

nekem ehhez képest enyhe lefolyásu lelki dolog volt az életemben, hogy régebben mindig hagytam magam,hiába nem akartam szexelni. megtettem mert azt hittem igy kell, meg hogy a másiknak jo legyen. amit te mondtál. hogy ne csak az ÉN. tessék és most a másikra gondoltam és mi lett a vége? az hogy a végére az egész szextöl megundorodtam.pedig nem eröszakoltak meg és nem fájt. egyszerüen csak nem akartam,igy egy nyüg volt.

nem kértem hogy sajnálj,nem is azért mondtam. csak hogy lásd egy aproságbol is lehet lelki baj,mert sok kicsi sokra megy. igen egyszer kibirja a kérdezö is elöjáték nélkül. de amint látom ö már 3 éve nem kapja meg.

tiszteletre mélto hogy ti kijöttök a feleségeddel. de ne erre alapozz.örülj neki hogy tökéletes a házasságod. de ezzel kevesen vagytok.

nekem nincs gyerekem ,igy én könnyen le tudok lépni egy kapcsolatbol és meg is teszem ha nem okés.mert rájöttem mi az amit el lehet türni és mi az amit nem.de sajnos a kérdezönek nincs ilyen könnyü dolga.én tudok hova menni de ö nem....

Nem, így már jobban értem és tisztelem a válaszod, de kérlek érts meg te is: nem tudok jobb tanácsot adni, mint próbálja megjavítani, ha nem megy, akkor lépjen le. Én sosem hagynám odáig fajulni a dolgokat, hogy az élet egyik legnagyobb, legegészségesebb és legintenzívebb örömforrása nyűggé, problémává váljon, ehhez rövid és értékes az élet.

Ne haragudj ha megbántottalak.

nem bántottál meg csak bosszantott eleinte ez a férfisoviniszta duma,de irtál jokat is. aztán már csak az bosszantott hogy a férfiagy nehezen ért meg bizonyos nöket. sok ilyen tapasztalatom van.ezért probálok minden modon felhozni példákat hogy megértse a másik is,nem hittem hogy sikerül de örülök neki hogy végül megértetted mit szerettem volna mondani:)))))

egyébként más tanácsot én sem tudok adni mint te,igy ebben is egyetértünk.

Igen-igen, gyakran félreértik, és azt képzelik, hogy hímsoviniszta vagyok. Pedig épp ellenkezőleg, a nőiesség nagy tisztelője. Ezért nem is tudom elfogadni, hogy egy nő életöröme ne teljesedjen ki a testével kapcsolatban. Igazából el sem tudom képzelni, hogy minek házasodik össze egy nő egy férfival, akit nem kíván időnként bemelegítés nélkül is. Egy nő, aki ismeri és kiélvezi a testét, az általában kívánja a vadságot, spontaneitást is. Nem mindenki és nem minden nap, de azért ez így van.

Az is igaz, hogy a legtöbb ember nincs tisztában a testével. A különbség az, hogy egy férfinak az életben egyszer, a kamaszkor körül kell megbirkóznia a teste megváltozásával, egy nőnek pedig háromszor: az első menzesznél, az első terhességnél (gyönyörű magyar nevén másállapot) és a menopauzánál. Az elsőn sem mindenki jut túl, és egész életükben kislányok, testükről mit sem tudó öreglányok lesznek. A másodikban a férfiak többsége nem segít, a nő vagy kislány maga pedig mindenféle bugyutaságba lovalja bele magát. A harmadiknál már tényleg a férfiak 99%-a le sem tojja a nő megváltozását, csak telnek az évek fölöttük.

Ezt csak azért mondom, mert egy nőnek egy életre szóló feladat megismernie, elfogadnia, szeretnie, kiélveznie a testét. És ebben általában nem lel partnerre, emiatt nem is kell panaszkodni, ilyen az élet. Ha a társunkat nem érdekli, akkor nem érdekli...