Írnátok pár jó szót nekem?

Ne haragudjatok,tudom,hogy jobb dolgotok is van, és nem is szeretnélek untatni benneteket,de szükségem lenne valakire,aki pár szót ír nekem,mert még az utcai kóbor kutya sem nyomja rám az ajtót,és észvesztően magam alatt vagyok lelkileg,főleg ma.

A gondom legfőbb oka,hogy senkinek sem kellek,de ezzel nem akarlak untatni benneteket,mert volt már itt ilyen írás elég,és a könyökötökön jöhet ki,csak hogy én nem az a 16-20-éves vagyok,akik jobb dolgukban azon nyavajognak,hogy tini korukban miért nincs senkijük,hanem aki azért már bőven túllépet ezen az élet koron,és egyedül van,mint ahogy szokták mondani az újjam.

Nekem még barátaim sincsenek,akikkel megbeszélhetném,hogy mi fáj. Próbáltam itt ismerkedni,barátkozni. Tényleg nem a nyakukra szállni akartam emberkéknek,hanem csak úgy,csak azért hogy már végre legyen valami kapcsolatom az emberekkel,de nem írnak vissza,vagy ha igen pár levél után

szüntetik meg. Annyira hiányoznak az emberi kapcsolatok hogy el sem tudom mondani,le sem tudom írni. Már olyan vagyok,mint a kivert kóbor eb. Aki hajít neki egy falatot,az már olyan jól esik (esne) neki.

Ne higgyétek hogy egy hisztis férfi vagyok,de képzeljétek el milyen nehéz. Most sem írtam volna ha ma nincs különösen nehéz napom lelkileg. Ha nem lenne a sport, és a zene,higgyétek el én már régen a pszichiátrián volnék,vagy

véget vettettem volna az egésznek,pedig azt a megoldást tényleg nem pártolom.Persze,vannak ezek a hobbijaim,de ezek is csak időlegesen adnak nyugalmat. Ameddig edzek,esetleg utána egy pár órára,vagy ameddig itthon a gitárt pengetem,de utána ismét rám tör a magány keserű érzése. Az utcára sem szeretek kimenni,mert nincs olyan hogy ne lássak pár boldog párt kézen fogva,vagy össze bújva, és ez nekem annyira,de annyira fáj.

Vagy ha egy baráti társaságot látok oldottan beszélgetni az is olyan rosszul esik,mert nekem még ez sem adatott meg,mert akkor ők támogatnának,erőt adnának,és felsegítenének. Ha kimegyek úgy érzem magam,hogy a rengeteg ember között egy sziget vagyok,ahol nem köt ki egy hajó sem. Mintha a sivatagban volnék ahol nincs aki egy korty vizet adjon.

Ne haragudjatok,hogy ehhez folyamodtam de olvasgatva itt a dolgokat,sok embert vigasztaltatok,talán a jóságotokból nekem is jut egy kicsi. Legalább itt.