A volt barátnőmben való csalódás kiölte belőlem, hogy bízzak az emberekben vagy hogy bármilyen közöm legyen hozzájuk érzelmileg. De azért még motoszkál bennem néha némi emóció. Hogyan tudnám ezt kiölni magamból, hogy ne érezzek többé soha semmit?

Az ilyen emberekből születnek a Júlia regények hős férfiai... megyek és tele is sírok egy zsebkendőt!

Mikor 16 éves voltam 3 férfival próbálkoztam rendes kapcsolatot kialakítani. Mindhárom csak meg akart dugni. Szerencsére időben kapcsoltam. De nem esett jól, hogy a képembe mondták: csak dugni vagyok jó. Én? Amikor művelt, inteligens lány vagyok? Csak egy kis törődésre, szeretettre vágytam, felfedezni az újat a férfi-nő kapcsolatot.

Akkor én most utáljam az összes pasit? Mert ti csak dugni akartok? Ugye te sem hiszed, hogy ilyen primitív a világ?

Én kifogtam 3 ősemlőst te kifogtál egy ilyen lányt. Persze, hogy fáj neked, hisz bíztál benne. De ami nem öl meg az erősebbé tesz.

Értem is eljött a lovag és neked is lesz hercegnőd. De előbb fel kell állnod és büszkén tovább menned.

Vagy lehetsz o'csó romantikus regényhős is, azt hagyhatod, hogy megtörjön a világ, és vesszen a boldogságod, mikor az eljön érted.

Te döntesz.

17:05

Azért a csak meg akarnak dugni felállás koránt sem ugyanaz, mint a szemét női dolgok, hiszen az neked is jó. Ráadásul még előre közölték is, akkor meg nem érti mi a gond. És mégis mit vártál, 20 alatt egyetlen csaj sem alkalmas komoly kapcsolatra?

Kérdező, de meg szard le az egészet. Soha senkiben se bízz meg feltétel nélkül. Engedd közel az embereket, de jelölj ki egy bizonyos határt, amit nem léphetnek át, bizonyos dolgokat, amiket nem mondasz el soha nekik. Főleg a csajok esetében. Ha majd lehúztok együtt egy évet probléma mentesen, akkor esetleg meg lehet nyílni egy kicsit. A sok idióta pedig okoskodik, hogy mennyire király dolog ez az egész, aztán meg ugyanúgy sírnak, hogy átbaszták őket.

Kedves "12-es", teljesen egyetértek, szívemből szóltál!!! :)

Kedves Kérdező, te nem tovább léptél, hanem még sértve és becsapottnak érzed magad, ami most teljesen normális! Viszont ezt a sértettséget minél előbb elengeded, annál hamarabb fel fogod tudni dolgozni a dolgot. Ez az élet rendje! Mész, ismerkedsz, ha nem jött össze mész tovább. Nincs ebben semmi extra. Ne gondold, hogy ilyen csak veled történik. Szinte minden normális ember keresztül megy ezen, csak aki elfogadja, hogy ez így normális és elengedi a rossz emlékeket, azok könnyebben veszik ezeket a dolgokat! Kicsit vedd lazábbra és neked is könnyebb lesz, ez a saját érdeked!!!

"Én felálltam utána és tovább mentem. De többé nem akarok és nem is tudok megbízni, nem hogy egy másik nőben, de egy emberben sem. A romantikus mesékben meg nem hiszek."

Ezt csak azért mondod mert még mindig szereted és fáj. Sértettségből sok butaságot hord össze az ember. Azért mert egy kapcsolat besült nem kell remeteként élned, hogy senki ne tudjon érzelmileg megérinteni. Ha így akarsz élni nem lesz feleséged- hiszen nem csak úgy házasodik az ember a vak világba érzelmek nélkül- nem lesz gyereked, nem lesz saját családod- egy idő után már a tágabb értelemben vett család sem lesz mert a szülők, nagyszülők meghalnak. Ott állsz majd megkeseredetten, érzelmek nélkül, egyedül. Az életed egy nagy mókuskerék lesz és semmi több. Az ember társas lény.

Ha ezt akarod, tedd csak- de utána ne gyere ide panaszkodni, hogy téged senki se ért meg, senki se szeret és normális (pár)kapcsolatod sincs.

9-es és 17-es vagyok

Azt mondjuk még nem árultad el, hogy hány éves vagy... nem lenne mellékes információ! :)