Miért érzem úgy, hogy soha többé nem kell másik pasi?

Igencsak bonyolult kapcsolatom volt,de boldog voltam.

Rövidre szeretném fogni,úgyhogy a lényeget írom csak:

Szóval Még December elején szakitottam Baràtommal. Szülők miatt(félreértettek valamit) Akkoris zokogva mondtam ki,hogy vége kell,hogy legyen. Nagyon rossz volt,úgy szakítani,hogy nem is akartam,meg ő sem. Ez után pár napig próbáltam őt elkerülni.

El is ment úgy pár nap,hogy nem beszéltünk,mert nem jött suliba.

Aztán odajött hozzám.egy szünetben és megölelt,onnantól kezdve nem igazán bírtuk ki egymás nélkül. Akkor megkérdezte,hogy nem-e kezdjük újra (szülőkkel megoldódott a problêma) mondtam neki,hogy nem lenne jó ötlet. Aztán végülis nem jàrtunk,de rengeteget voltunk együtt,és órákat tudtunk beszélgetni. Sokat beszélgettünk a Betegségéről,mert ugye ő OCD-s(kényszerbeteg) beszéltük,hogy milyen rossz lesz,ha be megy pszhiciátriára. Bele gondolni is rossz volt. Egyébként 3,5 éve ismerjük egymást,mindig szemeztünk,és csak október 6.án jöttünk össze. Megmondta,hogy én ismerem a legjobban,és én mindent tudok róla.:)

December 25.-én viszont el mondott nekem valamit és hát.. összetörtem lelkileg.

Nem szeretném le irni mit,lényeg,hogy megszakítottam vele minden kapcsolatot,bár haragudni nem tudtam rá..

Nem rég írt,hogy "barátok? az elejétől,és elfelejtjük ami volt"

kiakadtam ezen hogy -hogy jöhet a barátkozással..

szivem szerint azt írtam volna,hogy persze,csak hogy vele legyek,De tudtam,hogy észnél kell lennem,mert ebből csak bajom lesz ha belemegyek,így hát elküldtem,hogy hagyjon békén,utána írt még,hogy menjek vele bulizni,és fel hántorgatta,hogy én szakitottam.

Szilveszterkor írta,amikor itt volt legjobb barátom,aki szinte már tesó :)

Mivel szüleim nem engedtek el bowlingozni ezért vele töltöttem a szivesztert. Filmet néztünk,A kedvencemet Jack Daniels-t ittunk,és összeségében jól éreztem magam.

Majd hajnali 3 felé felmentünk,hogy aludni kellenne. Be döltem az àgyba,aztàn Baràtom meg mellém feküdt. Ekkor már agyaltam,hogy hoppá én biztos nem tudok mellette aludni,és nem is akarok. 10 percig kb meg sem szólaltam. Ott feküdt mellettem,tudtam,hogy nem akar semmit tőlem,meg nem úgy néz rám,de feszengtem nagyon. Aztán egyszercsak mint egy őrült felültem az ágyban,és elkezdtem zokogni. Csak arra tudtam,gondolni,hogy miért nem azzal vagyok akit szeretek? hogy miért történt ez? és hogy borzasztóan hiánYzik. Baràtom vigasztalt,de én meg csak sírni tudtam. Lehet kicsit gáz volt. El mondtam barátomnak,hogy nem tudok vele aludni,és hogy én le megyek és a nappaliba alszom,erre azt mondta,hogy maradjak csak, majd ő le megy.

Nagy nehezen elaludtam.Reggel barátomat ki kisértem buszmegbe .

Teljesen úgy érzem,hogy nem tudok más pasival lenni. Pedig nem depizek,próbálok boldog lenni,és találni mást,de nagyon nem megy. Majd az idő segít?

mert én nem hiszem.

Élem az életem,jól tanulok van életcélom,de mindig itt lesz ez a hiány,hogy valami/valaki hiányzik.

16/L