Nektek mi kell ahhoz, hogy egy jól működő kapcsolatot ott hagyjatok valaki másért?

Na akkor itt vagyok én, én nem csak ismerek olyat akivel megtörtént, hanem én vagyok az a valaki.

Vőlegényem volt, két hét múlva mentünk volna nyaralni amit fél éve terveztünk és kifizettünk, albérletet kerestünk, ő pedig elkezdte Pestre az átjelentkezést a munkahelyén. Mindenki azt hitte, hogy mi vagyunk az álompár, többek közt én is. Néha éreztem valami kis feszültséget és elégedetlenséget, de összességében boldog voltam, biztos és nyugodt életem volt.

Aztán jött ez a srác. Munkahely, 12 órákat töltöttünk párba beosztva egy héten át, beszélgettünk rengeteget de soha nem volt más. Nem hiszem el, ha nem a magam bőrén tapasztalom, hogy létezik ilyen hirtelen feltámadó, szó szerint mindent elsöprő szerelem. Csak rá tudtam gondolni, állandóan sírtam otthon, mert nem akartam hogy ez történjen. De jött kéretlenül. 6 napig semmi érintés, semmi nem volt köztünk, de aztán leültünk beszélgetni mert éreztük hogy muszáj. Megcsókolt, én meg döntöttem.

Sokat szenvedtem de tűzön vízen át éreztem, hogy csak ezzel az emberrel akarok lenni, senki mással. Muszáj volt szakítanom. Otthagytam mindent amiért addig harcoltam és küzdöttem, amit biztosnak gondoltam. Egy héttel azelőtt jót nevettem volna, ha bárki megjósolta volna nekem. A volt barátomnak hatalmas fájdalmat okoztam, ezt nem bocsátom meg magamnak soha, de nem maradhattam. Nem tudtam maradni.

A fiúval meg azóta is együtt vagyok, és most jövök csak rá, hogy mi az igazi szívszerelem.

Hát ez kellett hozzá.

23/l