Szerintetek itt szoktam elrontani?

Megfontoltabb,kimértebben viselkedő fiú vagyok,legalábbis ilyen téren.(Nem vagyok egyébként sem konzervatív,sem valami láma.Sok barátom van és viszonylag népszerű vagyok,van önbecsülésem,be tudok illeszkedni stb.).De nem szoktam a futó kapcsolatokra vadászni,általában az elején véget vetek nekik.Egyszerűen nem ezekre vagyok kitalálva-Tudom,hogy maradi,középkori vagyok,ezt nem kell a képembe vágni,ezek a válaszok most fölöslegesen jönnének-Tehát általában várom az igazit,nem úgy,hogy jöjjön csak a sült galamb a számba,mert szoktam rendesen is ismerkedni(véletlenül sem valami diszkóflört vagy ilyesmi) de csak fényévenként állok meg egy lánynál komolyan gondolkozni rajta,mert hosszú távra szoktam tervezni ezért jobbára nem is kérészéletű kapcsolat szokott lenni,hanem hosszú,és elmélyült.-Ebből kifolyólag még egyelőre egy kezem is elég,hogy meg tudjam őket számolni rajtuk.Nem érzem ezt szégyennek,nem szoktam a csajaim számát strigulázni otthon a falon.-A szakítás többnyire így persze megvisel,és sosem nézek egyből új partner után(olyan komoly után amit írtam,biztos nem.)Ismerkedésre tehát hosszabb időt szánok,kicsit előápolom a kapcsolatot,jobban kiismerem őt.Most is volt egy alakulóban levő ismeretségem-szokásos,több,mint barátság de még nem igazán szerelem,legalábbis biztosra én sem tudnám a részéről és senki más sem tudja megmondani-de megint szemben találtam magam a sokszor hallott "vallomással":"ugye ez neked sem több,mint barátság,mert nekem bizti nem az...de azért maradjunk meg mindig barátok..."Ilyenkor szoktam bedobni a törölközőt mondván,hogy ő sem akar semmi komolyat,nem akarja elkötelezni magát de valamennyi kétely mindig marad bennem,hogy biztosan úgy van ahogy gondolom?Talán hibázom ilyenkor?

Lányok,ezen esetekben ez többnyire őszinte kijelentés vagy inkább csak puhatolózás?