Miért hoz minket mindig oszze a sors?

Amikor kicsi voltam és valami rosz történt velem hálátlanul mindig a Joistent okoltam érte. És mindig feltettem az ősi kérdést, hogy "miért pont én... Miért szívatsz uram... stb. stb."

Ilyenkor anyám mindig azt mondta hogy: "A jóisten csak a jo embereket próbálja ki, mert terve van velük az életben."

útolag beismertem hogy igaza volt. Mert Az élet egy olyan könyv aminek az egyik oldalán a jo és a másik oldalon a rosz van. Ugyanazok a dolgok szomorítanak el, mint amik felvidítanak. Amikor az ember bánatában sír, akkor az egy jóleső sírás, mert könnyíti és pórhanyossá teszi az ember lelkét. De mielött kikiáltanátok a GYk Jehovistájának ezért a kérdésedre válaszolva:

"a Jóisten úgy gondolja, hogy nektek (neked) így lesz jobb, mert szükséges hozzád a barátnőd, hogy valami nagyszabású dolgot műveljen veled.

Nyilván nagyon szeretitek egymást, ha újra és újra visszataláltok egymáshoz. Valószínű, hogy egymáshoz való kötődésetek karmikus (sorsszerű), ilyenkor van az, hogy úgy érzed, mintha egy nagyobb kéz irányítana, és mindig mire feleszmélsz, már megint együtt vagytok. Sok boldogságot! :)

21/L