Mit tegyek? Boldogtalan vagyok mellette.

Kedves Kérdező!

Elhagyni ne hagyd el azért, mert mi azt javasoljuk. OK, hogy boldogtalan vagy, de ezen lehet változtatni, hiszen tudod az okokat, és azok között nem szerepel - állításod szerint - az, hogy nem szereted.

Legjobb cimborám golyóit rá - a magamét sose teszem fel, mert mi van, ha tévedek... -, hogy vannak barátaid, vagy legalább egy barátod. Csakúgy, mint hobbid. Próbáld meg lekötni magadat. Ha kell, beszélj a pároddal hogy néha igényed van rá, hogy elmenjetek valahová. OK, hogy nincs munkád, de egy séta, fagyi, biliárd stb. nem akkora összeg, ami nagyon odab@szna.

Próbáld a párod szempontját is megérteni; furán hangzik persze, hogy "feltételhez köti", de a "biztonság" (amire egy gyereknek is szüksége van szerintem) nem egyenlő az anyagiassággal.

Tudom, h nehéz munkát találni, édesanyámnak is fél évébe telt, de sikerült (mondjuk álláskeresés mellett is vállalt takarítást, diplomás létére, nem szégyen az), Neked is sikerülni fog, ha komolyan akarod.

"Úgy érzem, egy gyerek mindent megváltoztatna, a szerelmünket is megerősítené és lenne értelme az életemnek." Na, ez pedig szerintem egy tőről metszett baromság, de sajnos nagyon sok nő gondolja így, aztán persze rámegy a házasság és a gyerek az, aki rápacsál. Ha a Te életednek nincs értelme, a gyerekre akarod helyezni a Te életed, döntéseid, elszalasztott lehetőségeid stb. "súlyát"? Lehet, hogy sarkítok, de lényegében erről lenne szó. Ha értéktelennek érzed magad gyerek nélkül, neki milyen értéket adnál át? Először szerintem változtass picit az életeden, légy szociálisabb, esetleg szerezz munkát, ettől értékesebbnek érzed majd magad, a párod is pozitívabban áll majd a dologhoz, és akkor a gyerkőcnek is jobb lesz megszületni, a kapcsolatotok is többet "profitál" majd belőle.

A biológiai órád ugyan tényleg ketyeg, de aggódnod még nem kell. 30-on túl esetleg.

26/F