Belekezdenétek egy kapcsolatba egy autista sráccal/lánnyal?

Azt hiszem én se vállalnám be.

Kezdő tanító vagyok, s integrált gyerekekkel foglalkozom. Van egy 9 éves autista gyerekem. NAgyon aranyos, intelligens, és jó vele dolgozni. Bármit megcsinál amit kérek tőle. De neki is vannak furcsa szokásai, amit nem tudok kezelni. Sokszor csak a harmadik szólításra reagál, búg, ugat az órán.

Az autisták hamar érnek szexuálisan. s van bennük egy kis rejtett agresszió is. egyszer nem figyeltem rá, mert máshoz beszéltem, megfogta a karom, megszorította, s magához rántott.

Én azt tanácsolom, h vigyázz vele, és lassan közeledj, nehogy csalódjon, és tudd meg h szűz e még, mert ha igen és esetleg veled megtörténik a dolog, később nehogy erőszakoskodjon...

Lakva ismerszik meg az ember. Ez az átlagemberekre, és nemcsak az autistákra is vonatkozik. Szóval valakit jól megismerni csak úgy lehet, ha egy darabig együtt lakik vele az ember. Amúgy nem értem a túl sok elutasító véleményt.

Vannak könnyen kezelhető autisták, és nehezen kezelhetők, ezért jobb lenne őt alaposan megismerni.

igen, megpróbálhatod, csak úgy tudsz megbizonyosodni arrol ha léteznek problémák az intim (kommunikáció/sex/bizalom) szférájában. ha olyan tapasztalatlan, bizonyos dolgokat elmagyarázhatsz neki amíg megérti - ez mindkettőtöknek boldogság, elképzelheted. persze olyan dolgok is lehetnek amik szégyenítőek neked (vagy neki), ezt kell tulajdonképpen elvállalnod.

mehettek egy sétára, lásd hogy hogy viselkedik a társadalomban - majd 2-3 sikeres séta után egy kávézóba, filmre - és így tovább. csakis te tudod megállapítani mi "túl sok" neked... vagy neki.

természetesen, 25 évesen, elbújhattok és közösülhettek anélkül hogy senki se tudja - aminek megvan a maga szépsége - viszont ha őt zavarja hogy autista akkor ezt rossz néven is veheti...

sok sikert

Sajnos az előző hozzászólók részéről, sok hülyeség is "elhangzott" az autizmussal kapcsolatban. Szvsz a srác aspi (asperger szindrómás), ami az autizmus enyhébb változata. És igen, a furcsa viselkedése mögött az állapota áll (nem betegség, állapot mivel gyógyíthatatlan). Sajnos nekik nagyon nehezen vagy egyáltalán nem megy az empátia. Mások viselkedésének bejósolása. Az autizmust szociális vakságnak is szokták nevezni.

A "babás" példád akár a fiamról is szólhatna, annyira hasonló és tipikus (ő is retteg a bébi arctól, hogy miért nem tudom). Javaslom olvass a neten utána az asperger szindrómának és az autizmusnak, hogy tudd mire számíthatsz. Pl. az egy nagy baromság, hogy az autisták képtelenek az érzelmekre, a szeretetre! Ha arra vágysz, hogy igazán, őszintén, és nagyon-nagyon szeressenek akkor kezdj el közeledni hozzá. Még valami, az autisták mindíg nagyon őszinték, és nem tudnak hazudni, szó szerint vesznek szinte mindent. Sajnos épp ezért egy közösségben gyorsan a többiek ugratásainak a céltáblájává válnak:-( Sajnos még akkor is "kegyetlenül" őszinték amikor a neurotipikusok szerint tapintatosnak kellene, hogy legyenek. De ez nem a rosszindulatuknak tudható be, hanem a szociális vakságuknak.

Elmesélem, amit én tudok az autistákról.

Középiskolás barátnőm aspergeres.

Nem nézett senki szemébe, piszkosul okos volt, voltak kényszeres mozdulatai (vakargatta az orrát, és dobolt az ujjaival), a humora valami iszonyú morbid volt.

Miután túlestem a "ziziségén", rájöttem, hogy nem tiszteletlenségből nem néz a szemembe és matat közben, jó barátnőm lett.

Elmesélte, hogy azért kollégista, mert a szülei nem bírták elviselni.

Ha valami gond volt, nem nagyon tudta beleélni magát az adott helyzetbe (mentünk valahová én meg legurultam a lépcsőn, ő meg továbbment, hogy úgyis felállok, mikor a nagypapám tesója meghalt, azt mondta, de durva, kukactáp.)

De igenis tud kötődni, ha úgy érzi, valaki ragaszkodik hozzá.

Miután nem volt képes beleélni magát a dolgokba, megtanulta a helyes reakciókat.

Függ az autizmus mértékétől is, hogy nála ez mennyire van jelen, valamint hogy társul e mellé valamilyen más betegség is(gyakori pl. az epilepszia, stb.), de gondolom azt említetted volna.

Ha ezen kívül minden klappol, simán belekezdenék egyébként, csak tudni kell erről a betegségről 1-2 hasznos dolgot, lehet, hogy néha-néha több türelemre lesz szükséged, de simán működhet a dolog, ha mindkettőtöknek vannak érzései a másik irányába. :) Hajrá!

Ha autista lennék, öngyilkos lennék. Felvágnám az ereimet

De csak azért mert a kutyának sem kellenék...ma már csak a tökéletes ember élhet teljes életet, akinek van valamilyen kis apró sérülése, az senki.

Persze vannak súlyosabb esetek is..az ő helyzetük azért más.

Sajnálom az ilyen betegségben szenvedőket, mert az autizmusnak is nagyon sok fajtája van, és nincs két egyforma autista.Szerintem az ő esetében sok mindent ki lehet hozni.

Meg kell próbálni, csak finoman. Aztán majd meglátjátok.

Hát szerintem pár randit megér. Azután úgy is kiderül, hogy hogyan tovább. Meg te is tudod, hogy a szerelem megváltoztatja az ember. Szóval akár sok jó tulajdonságot is előhozhatnál belőle, ha esetleg összejönne.

sok sikert :)