Szakítsak vele?

Őszinte leszek! Én itt a barátod részéről nem látok problémát. Problémát a te részedről látok. Úgysem fogod bevallani magadnak az igazságot mert nő vagy na de mindegy azért leírom.Sorba:

1. Túlságosan ragaszkodsz a barátodhoz ami egyfajta féltékenységbe is átmegy ami megmutatkozik a legapróbb dolgon is lásd facebook kapcsolati állapot. Én személy szerint utálom a facet nem akarom hogy a képeimet lájkolgasság azt sem értem mé vagyok fent mert 98%-a aki fent van függő fogyatékos szerencsétlen aki minden szart lájkolgat és ezen éli le mindennapjait.

2.Nem bizol a barátodban ez az egyes pontal egyértelműen következtethető és így egy kapcsolat nem működik.

3. Egy idő után nekünk férfiaknak a barátnőnk után szükségünk van egy kis lazítása pl egyedüllét otthon haverokkal buli amit te nem birsz megadni tom hogy neked ez hihetetlen de tény és való hogy nekünk ez szükséges.

4. Legnagyobb gond. Szintén nálad van. Mert hogy a barátod hűséges veled, de te nem, mivel te már ezek az apró dolgok miatt elgondolkoztál hogy mi lenne ha otthagynád és a munkatársaddal kezdenél valamit. Magyarul gondolatban már megcsaltad. Itt a bajt csak is saját magadnak okozott a sok féltékenykedéssel, illetve a számomra érthetetlen gondolkodási menetedtől hogy arra hogy jutottál ezekből a problémákból arra hogy már a munkatársaddal el is tervezted hogy lehet össze jössz vele ha szakítasz a barátoddal.

20/F

Nem olvastam el a többi választ, de leírnám a saját véleményemet.

Először is leszögezném, hogy minden ember más, mindenki másképp mutatja ki a szerelmét.

Ettől függetlenül én úgy gondolom, hogy ha valaki igazán szerelmes, akkor mindig úgy érzi, hogy legszívesebben éjjel-nappal a másikkal lenne.

És most itt az én példám:

Mi 4 éve vagyunk együtt a barátommal. Régebben alig tudtunk találkozni, folyton kérlelt, hogy legyünk együtt többet. Hívott, írt, eljött hozzám akár csak 5 percre is, hogy láthasson. Ezen kívül nélkülem sehová nem volt hajlandó elmenni, még barátok szülinapját ünnepelni sem (ahová előtte eljárt). Én SOHA nem kértem, hogy ne menjen, SOHA nem tettem szóvá, hogy elmegy stb. Sőt, én noszogattam, hogy menjen, de nem tette.

Aztán egyetemre kerültünk 1,5 év után és kicsit gyakoribbakká váltak a találkák, de ettől függetlenül ugyanúgy kérlelt, hívott, jött, mint az elején. Annyit sikerült elérnem, hogy addig-addig noszogattam, hogy menjen el az új barátaival ide-oda, míg végül néha hajlandó lett beülni 1-1 helyre (bulizni nem szeret).

Aztán 3,5 év után "összeköltöztünk" úgy, hogy hét közben lakunk együtt, hétvégén pedig hazautazunk. Ilyenkor ugyanúgy hív, hogy aludjak nála, ugyanúgy keres naponta többször és mondja, hogy mennyire hiányzom neki. Amúgy ez kölcsönös, én most úgy érzem, sokkal jobban hiányzik abban a két napban, amíg nem látjuk egymást, mint korábban, mikor akár 1 hét is kimaradt. A barátaival már többször eljár, de mindig hívnak engem is, mert ugyanúgy része lettem a baráti körnek, viszont még sokszor megesik, hogy nincs kedve elmenni nélkülem...

Tehát a barátom példáján látom, hogy igen is lehet annyira szerelmes az ember, hogy 4 év után, 4 hónap együttélés után is látni akarjon minden nap, keressen és tudtomra adja, hogy mennyire hiányzom neki.

Én már az elején megismertem annyira, hogy tudjam, Ő ilyen ember.

Tudom, hogy nem sokan vannak így, és sok fiú másként él. Valószínűleg a Te barátod is más kategóriába tartozik. Viszont ezt Neked már az elején is észre kellett volna venned, hogy nincs Veled annyira szívesen, hogy egy idő után "elég"...

Valószínűleg Te is és a párod is kicsit hibásak vagytok a dologban. Ő jobban kimutathatná, hogy kellesz neki, Te pedig lehet, hogy kicsit eltúlzod a helyzetet.

Szerintem ülj le vele megbeszélni ezt a dolgot, mondd el mit érzel, és tisztázd vele, hogy valóban szerelmes-e még beléd, tényleg akarja- e ezt a kapcsolatot. Mindig van arany középút!

21/L