Létezik olyan, hogy nem tudod elfelejteni az első szerelmet, és ezért folyton nála kötsz ki?

Több mint 2 éve jöttem össze ezzel a fiúval, mindenben ő volt nekem az első. Kisebb nagyobb megszakításaink már voltak, de most nem részletezném, hogy miért. Ő volt az egyetlen akivel idáig szexeltem, ő belé voltam (vagyok?) szerelmes, és akárhányszor összeveszünk, utána mindig egymásra találunk. Amikor külön voltunk, sokszor előtört bennem az érzés, hogy ki kéne próbálni más pasikkal is egy kapcsolatot, szexet, mindent. De akárhogy is próbálkoztam másokkal, csak a randiig jutottunk el, nem tovább.Pedig bennem volt rá erősen a késztetés, de utána a sikertelen randik után mindig nála kötök ki, és olyankor tök boldogok vagyunk. Nagyon a szívemhez nőtt ez a pasi, ragaszkodom hozzá. Olyan, mintha még az isten is azt akarná, hogy csak Vele legyek. Nemértem. Normális dolog ez? Egyébként nem sok közös jövőnk van 2őnknek, tök más életet élünk, meg van még egy pár akadály, de ezt most nem részletezném. De úgy érzem hogy mi már egymás életének a részei vagyunk...