Fiúk szerintetek is elviselhetetlen elgondolásaim voltak ebben a kapcsolatban?

Imádok tornázni, ez az egyetlen hobbim. A volt párom szerint elviselhetetlen, mert inkább abban az órában is inkább vele kellene törődnöm, nem pedig a testemmel, meg ez sokba kerül plusz ez egész időpocséklás, meg minek tornázni kész szenvedés, ő inkább élvezi az életet. Én kompromisszumot kötöttem vele, felkeltem minden nap egy órával hamarabb, és ameddig ő aludt addig én tornáztam otthoni dvd-kre (nem értem miért volt baja a pénzzel ingyen volt minden :S). Ez volt az egyik gond, a másik meg az volt, hogy az szerette volna ha nem ott fejezem be az egyetemet ahol elkezdtem, hanem hozzá költözök, és az ő városában fejezem be a tanulmányaimat. Utálta, hogy tanulok, úgy éreztem, hogy egy tervemmel sem tud egyetérteni, állandóan fenyegetett, hogy ő inkább egy jobb, alázatosabb lányt érdemelne, aki minden egyes percét rá szánja, és vele lakna. Nem akartam ennyire kiszolgáltatott helyzetbe kerülni, és ezért inkább kiléptem ebből a lelki terrorból. A véleményeteket szeretném kérni, ugye jól érzem, hogy nem ez a normális viselkedés a férfi részéről egy kapcsolatban? (Főleg a fiúk álláspontja érdekelne.)