Mennyire taszító az érzékenység?

Olyasmi lehetsz, mint én.

Beszoptad te is :)

Azért nincs veszve semmi, nyugi :)

Ez azért bonyolultabb dolog, mint amilyennek látszik.

Nem lehet semmit csak feketének, vagy csak fehérnek látni.

Tehát mi, nők (legalábbis én) nem vágyunk sem a "tajtparasztokra", sem pedig a kis sírós anyámasszony katonákra.

Valahol a kettő között van az, amit vonzónak találunk.

Egy férfi igenis legyen férfi, ne egy bőgő kislány.

Viszont legyen egy érzékeny oldala is, ne legyen egy érzéketlen f*sz.

Veled valószínűleg az a baj, hogy nem tudod "használni" az érzékenységedet, ezért a lányok szemében nem vagy túl férfias.

Az én barátom is fakadt már sírva előttem, mégsem jutott soha eszembe, hogy férfiatlan lenne ettől, szóval nem ezen múlik.

Volt egy barátom, aki szintén nagy "metálarc" volt, de nála hisztisebb pasival még életemben nem találkoztam...

Lehet, hogy te is ilyen vagy, csak nem veszed észre.

Lehet, hogy már eleve a kisugárzásod sem férfias.

Szerintem először magadban tudatosíts, hogy férfi vagy.

Ez nem azt jelenti, hogy mostantól legyél érzéketlen vadbarom, de azért ne engedj mindig az érzékeny énednek.

Azt 60%-ban tartsd meg magadnak és a maradék 40-et mutasd csak meg.

Persze így neten keresztül nehéz lenne megmondani, konkrétan mi veled a "baj" szóval csak kliséket írhatok neked.

Viszont ne ess abba a hibába, mint az itt kommentelők nagy része: ne vetítsd a saját sikertelenségedet a nőkre és emiatt ne őket utáld.

Annál taszítóbb és szánalmasabb nem nagyon lehet egy férfi, mint mikor a saját "lúzerségéért" belekezd a "minden nő k*rva" történetbe és ez hatja át minden megnyilvánulását.

Te ne legyél ilyen.

Vagy igen.

De akkor ne nyavajogj, hogy senkinek nem kellesz.

L/24

szégyent hozol ránk!

metálarc vagyok, és tapasztalatból tudom hogy a rocker csajok főleg jobban szeretik a határozott kemény srácokat! tessék férfinak lenni, és nem sírni vágóhidas felvételeken stb. ha nem vagy határozott, domináns, magabiztos, és férfias kiállású, akkor lesheted hogy mikor lesz barátnőd... hidd el, tapasztalat!

a férfiak se szégyelljék a könnyeiket, csak meg kell találni a köztes állapotot (az illető ne sírja el magát a Hófehérkén, de tudjon sírni amikor-mondjuk ki-a helyzet megkívánja). Otthon, egyedül sokkal érzékenyebb az ember, azzal semmi baj, ha olyankor sírsz. De ha egy lány is ott van veled, akkor úgysem fogsz sírni, vagy talán picit kikívánkozik, de vissza tudod fogni!!

amúgy nem tudom megmondani mi az oka, hogy nincs barátnőd, hiszen azt sem tudtam még kitalálni, hogy miért nem volt még egy kapcsolatom sem 17 évesen...

Semennyire nem taszító, szerintem ez is hozzátartozik ahhoz, hogy teljes tudjon lenni az ember. Nekem inkább vonzó ha valaki felvállalja az érzéseit és hogy olyan amilyen. Az elfojtott érzelmek csak megbetegítenek... Dehogy undorító, inkább vicces.., fogadd el magad. Én se bírom ezeket a dolgokat éppen azért nem figyelek rájuk, egyszerűen felesleges ezekre időt és energiát pazarolni. Fogadd el a dolgokat úgy ahogyan vannak, sok szörnyűség történik a világban és átsírhatná az ember az életét is, nem érdemes vele foglalkozni.

"A férfiak - miközben világhatalmukat görcsösen őrzik - nem látják át a Lét "égi" okát. Hiányzik az ősi, tisztánlátó bölcsességük. Földi, anyagi célokért küzdenek. Pénzért, hatalomért, egy olyan tudomány eszközeivel, amely sem nem egységlátó, sem nem egységőrző.

Vagyis szeretetképtelen. Az emberiség olyan technomágia hatalmába került, amelyből hiányzik a holisztikus Bölcsesség - és ez a férfiak vétke. Sohasem látott technikai fejlődést produkáltunk a Földön. Egyúttal egy embertelen, lélektelen világot is. A gépek mindent tudnak, csak a legfontosabbat nem: szeretni. A komputer a tudás zsenije - és az érzés közveszélyes hülyéje.

Thinkstock

A természettel való egység megszűnése csak következménye annak, hogy a férfiszellem megszüntette a természetfelettivel való kapcsolatát. Ma már nem is értjük, hogy nem az erdőkkel, a vizekkel, a jéghegyekkel, az állatokkal és növényekkel kell elsősorban fölvenni a gondoskodó jó viszonyt - hanem azzal az Értelemmel, amit a különféle kultúrák Istennek vagy taónak neveznek.

Nem a mormotákkal, a jegesmedvékkel és a delfinekkel való kapcsolatunkkal van a baj, hanem a saját lelkünkkel. Mérhetetlenül rossz viszonyba kerültünk önmagunkkal. Így aztán mindennel. Egymással is.

Az életfán a Gyengédség és a Szeretet a férfi oldalon van. Ki gondolná?! Bennünk, férfiakban, mindez eltorzult. Filozófiánkból absztrakció lett, vallásunkból képmutatás, fanatizmus, politikánkból könyörtelen érdekharc. A technika szükségtelenné tette az emberi munkát. A munkanélküliség csak más szó arra, hogy az emberre nincs semmi szükség.

Életrendünkből hiányzik a férfibölcsesség. A bölcsesség azt jelenti, hogy tudni az élet értelmét. A mai férfi nem tudja. Fogalma sincs róla. Mint Madách Ádámja a Tragédia végén - reményét vesztett végjátékos.

Életének nem látja már célját, értelmét. A nőkről pedig - hiszen az ő arcuk is eltorzult ebben a végjátékban - a legközelebb beszélek majd. "

Egyre szimpibb vagy:) Szerintem isteni egy zord külsővel megáldott "metálarc" (jómagam is az lennék), aki közben érzékeny. Jobban mondva, azt szeretem igazán, hogy érző lélek, (az sem baj, ha sír a vágóhidas felvételen, sőt, imádom ha állatbarát), de a külsején nem látszik, és másokkal, idegenekkel nem is viselkedik úgy, csak velem, és a legközelibb barátjaival. Lehet, hogy te itt rontod el, hogy mindenki előtt kimutatod a sebezhetőséged, mert ezt valóban nem szeretik a nők.

Az, hogyha valaki megbánt, napokig rágódsz, ennyire szívedre veszed a sok k*csög embert, ez elég zavaró, de emiatt nem szakítanék valakivel, inkább segítenék neki, szóval ez sem kizáró ok, amennyiben megpróbál rajta változtatni. Persze ebben is van egy határ, van ahonnan elfogadhatatlan, mert annyira elviselhetetlen, de ezt te tudod a legjobban, hogy mennyire vagy ilyen.

Összességében ezzel, amit leírtál magadról nincs gond, a kérdés, hogy egy 10-es skálán (ahol a 10-es a legbrutálisabban érzékeny) hányas vagy, illetve hányasnak gondolod magad.

20/L

Ez egy nagyon érdekes kérdés, és azt látom az eddigi tapasztalataim alapján, hogy valakinek ez jól áll, valakinek nem. Én 19 éves vagyok, fiú és hasonló, mint te, de még sebezhetőbb. Néha egyenesen azt gyanítom, hogy pánikbetegségem van. Alapból mindig is nagyon anyás voltam, meg kötődtem a szüleimhez, de volt egy rossz időszakom, mikor néhány suttyó rám szállt, és akkor nagyon megváltoztam. Mindig azt figyelem, hogy mit gondolnak rólam mások, ha valaki utalást tesz arra, hogy valamit nem szeret bennem, napokig rágódok rajta.Mindig igyekszem becsületes lenni, és komolyan néha van olyan, hogy elgondolkozom, hogy ki is vagyok, és mennyire megbántottam már embereket, vagy azon, miért nem szeretnek a lányok, és ilyenkor sírós hangulatba kerülök. Ez a valódi énem, de ebből semmit nem mutatok napközben. Aki ismer, azt hiszi, hogy egy bunkó paraszt vagyok, mert az incidensem után rájöttem, milyen veszélyes a sebezhetőség kimutatása.

Ezzel szemben van egy osztálytársam, akit a világ legirritálóbb emberének tartok. Imádják a csajok, tipikus plüsskutya, és meggyőződésem (mert ki merem jelenteni, hogy jobban meglátom egy ember valódi természetét, mint a legtöbben), hogy pontosan ezért csinálja. Különben egy idióta tróger, de nagy sikere van az önsajnáltatós szövegével. Egy rémálom a gyerek.

Szóval szerintem egyébként nem. Ennek a gyereknek is olyan jövőt jósolok, hogy még egy darabig lesz sikere azzal, hogy istápolgatják, fog mg olyan csajt találni, akinek ez bejön, de azért a felnőtt világban nem azt szeretik, aki málészájú é állandóan ápolgatni kell a lelkét. Azt fogadják el, aki megáll a lábán.