Szeret még vagy csak ragaszkodik?

"Nem értem a pasikat"

Valahol igazad van, csak éppen a nők sokkal rosszabbak ebből a szempontból.

Ettől függetlenül totál igaza van az az említett hozzászólónak. A nőknél nem egyszer figyeltem meg ezt a viselkedést: elmúlik a nagy szerelem, élni akar, szakít. Csakhogy ahhoz nem elég határozott, hogy el is szakadjon tőled, ergo a szakítással csak a kötöttségeket adja le (legyünk barátok). Azaz, ha valami problémája van, hozzád megy sírni, ha egy kis társaságra vágyik, te jutsz eszébe, és persze, ha elborítják a hormonok, és viszketni kezd a puncija, akkor te - hát csak férfiak vagyunk - készséggel állsz a rendelkezésére. Ő csak azt nem képes felfogni, hogy te ezt csak azért csinálod, mert bármit megtennél, hogy visszakapd, és ezek (hamis) reménysugak. Neki ez nagyon kényelmes, hihetetlen biztonságérzetet nyújthat, hogy semmi kötöttsége nincs, ellenben a tét sem túl nagy, mert, ha nem jön össze semmi, te még mindig visszafogadnád.

Valójában egy dolgot tudsz ilyenkor csinálni: kicsit le kell pattintsd magadról (tudom, h k*rva nehéz), és megmondani neki, hogy döntsön. Jelen pillanatban ugyanis nem tudja még, milyen nélküled létezni, és így nem is fogja tudni. Ha érezteted vele a hiányodat, két eshetőség van: rájön, hogy nem tud nélküled élni, és meg lehet próbálni újra. A másik lehetőség, hogy rájön, hogy valóban jobb nélküled, ekkor viszont végre tovább léphetsz, nem őröl fel idegileg a hamis remény üldözése, a bizonytalanság.