Mikor vetted észre, hogy a babád "szeret" téged, ragaszkodik hozzád?

15 hónaposan kezdett ragaszkodni hozzám. Addig az ördöggel is elment volna, akárkivel vígan. Sosem akart hozzám bújni, meg semmi ilyesmi. 15 hónaposan is csak azért volt sztem ez a változás mert akkor vigyázott rá először más rajtam és az apukán kívül.

Most 18 hónapos és most már az megy, hogy ha játszik akkor időnként odafut hozzám, megölel és szalad tovább.

Úgy egy éves kora körül odajött átölelt megpuszilt.

Minden este fürdés után apával kapunk egy dupla ölelést és néha dupla puszit is.

19 hónapos

6 hónap körül kezdett el "bújni", de addig is csak nálam és az apjánál nyugodott meg.

Szoptattam, és fiú....Azóta is nagyon bújós.

Lehet hogy csak nagy a mozgásigénye, és mászna-menne?

Azért mert mászkálós, ahogy írtátok. Az enyém nem sajtkukac, szinte az elejétől fogva ragaszkodik hozzám, már 1-2 hónaposan bújós volt:)

A tied másként mutatja ki, ezért ne legyél rá mérges.

Este próbáld picit nyugodtabbra venni a dolgokat, ringasd, ölbeli játékok, hátha akkor fogékonyabb ezekre a dolgokra.:)

Lányom 2 éves, de úgy veszem észre, hogy az apja a szent. amint hazajön a munkából nem vehetem én fel mert elkezd hisztizni. Amúgy szokott bújni, cirógatja a fejemet, de én is úgy érzem mint te, hiába teszek meg bármit mégis elutasító.

Talán jobb lesz mikor oviba megy jövőre és engem is kevesebbet lát :(

az enyém elejétől fogva anyás, kislány, 20 hónapos múlt. de már egy pár hónapja nem szereti, ha felveszem...ha megüti magát stb, akkor elkezd sírni, nagyon, kap egy puszit a bibire, és annyi, elmúlt. a felvételt már nem igényli. (hálistennek).

de pl. ha kérdezem tőle, szereted anyát? akkor a kis fejével odabújik, és mondja, hogy "mmmmmm". :)))

magától puszit nem ad, csak kérésre. viszont ha az apjával elmennek vhova ketten, és aztán újra találkozunk, akkor nagyon örül nekem, annnyaaaaaaaa! és odarohan. :)))

néha ritkán magától megsimizi a kezemet, ezt csak pár hete. sztem ez gyerekenként változik. majd a tied is kimutatja vhogy, ez biztos.:)

Első vagyok: Van egy elmélet ami szerint sok gyerek azért nem fut anyához mert jól kötődik. Én nagyon soka hordoztam magamon. A hátamon is, nem is babakocsiztunk. Tehát neki az volt a természetes hogy rajtam van, ezért nem kellett neki plsuzban szeretet-tankolni (ez az amikor rohan oda hozzád, hogy anyaanya) mert mindig ott voltam. Sosem volt járókában, mindig reagáltam a jelzéseire, így szerintem nem is volt egyszerűen anyahiánya. Mondom, nálunk akkor lett kicsit anyás mikor elsőzör vitték "bölcsibe" pár órára. Onnantól kezdett anyás lenni, hisz rájött, hogy létezik olyan hogy anya nincs ott. Amíg ott voltam "nem kellettem" :DDDD

De amúgy sztem típus kérdése is. Az enyém is nagy sajtkukac....