Meg vagyok átkozva? Vagy miért történnek ezek? :D

Elolvastam! :)

Amúgy szerintem sincs itt gond, nem lehet mindennek szép vége. Nekem az első barátommal volt gyerekes, de hát gyerekek is voltunk még. :) Két hétig tartott, iskola utolsó két hetében, aztán hagytuk is. Az igazából semmi volt. Aztán a második barátommal gimiben jöttem össze, 6 hónapig voltunk együtt, szerettük egymást, aztán nyár elején dobott. Végülis elmúlt, nem emésztettem magam miatta. Aztán jöttek a csalódások. Szép sorban, egymás után. Mikor mindenki a bolondját járatta velem. Én szerettem, önfeledten, önzetlenül, de sose kellettem. Volt, aki úgy tett, mintha, aztán koppantam... És újra és újra. De most megint szeretek. És tudod mit? Jobban, mint valaha. :) Mert nem számít, hogy hányszor ejtettek pofára, lényeg, hogy most valaki talpra állított. És én mindenemet neki adom. Fogalmam sincs, hogy mi lesz a vége, de nem is az számít. Tudod, a kezdetek mindig ijesztőek, a végek pedig szomorúak, de ami közte van, az ami számít, és erre akkor is emlékezned kell, mikor a kezdeteknél tartasz. :) És én ezt szem előtt tartottam, még ha nem is tudatosan, és most hagyom, hogy magával sodorjon. Élvezem, hogy Ő van nekem. És hogy én lehetek Neki. :) Ki tudja, talán ezért fogok nagyobbat esni, mint bármikor, de nem számít! Mert hiszem, hogy van elég erőm újra felállni. Vagy ha már úgy érzem, hogy nem lesz, akkor jön valaki, aki megmutatja, hogy mi is van bennem. :) Akárcsak most.

És írnék még tovább, de nem untatlak. :)

Örömmel bármikor :)

22:05

elolvastam. hát ez a nagy kiképzés, hogy ilyen maradsz-e ezek után is.

hadd áruljak el valamit, a 20+os srácok nagy része elég faszán ért ahhoz, hogy bemutatkozzon a lány előtt úgy, mint egy totálisan értelmes, élettapasztalt bölcs figura, akit igazából csak megálmodni lehet. Nem olyan nehéz úgy viselkedni, de a kérdés viszont hogy te ebbe mennyire is látsz bele.

Eddig mi volt? Elkezdtél beszélni egy témáról, és ő minden alkalommal helyeselt, hogy mennyire igaz amit mondasz? ha ennyire kétszínűeket fogtál ki akkor feltételezem hogy elég rosszul mérted fel az empátiájukat eddig. az nem elég ha figyelmesen meghallgat téged valaki, ehhez értenek még az alfahímek is...

és nem voltál még szerelmes, legalábbis nem abba az emberbe, akit ismertél, csak az általad felruházott személyiséget vetítetted ki rá. Erre jobban figyelj legközelebb. Ha valakiben van kötődés, azt már csak megérzed te is.

amúgy fel a fejjel. én 18 éves vagyok, és nem volt párkapcsolatom. és, jól van ez így? nem, de amilyen szerencsétlen vagyok nem is lesz amíg ezt az 1-2 közösséget látom csak nap mint nap, a legjobb érv az, hogy majd ha elköltözök 2 év múlva. szóval nyugi.