Meg vagyok átkozva? Vagy miért történnek ezek? :D

Talán picit hosszú lesz. Biztosan bennem is van hiba, bár ha visszagondolok és értékelem a szerelmi életemet, nem érzem magam hibásnak...talán csak rosszul választok. Nos, a szerelmi életem egy katasztrófa...eddig 3 barátom volt, mind a 3-nál komolyak voltak az érzéseim, szóval nem laza kapcsolatok voltak. Az első elég gyerekes volt, 4 hónapot voltunk együtt...lerágott csont mindegy...:P A másodikkal elég jól megvoltunk, de 3 és fél hónap után egyik napról a másikra eltűnt...mintha elnyelte volna a föld...elég sokat szenvedtem miatta. Nem sokkal rá, összejöttem egy sráccal, sokszor nyeltem le a békát a kapcsolatunk alatt, mert sokszor kutyául bánt velem...hülye voltam, hogy hagytam, de a végsőkig próbáltam küzdeni, hogy túllegyünk a nehéz helyzeteken. Összegezve boldog voltam mellette...hát kiderült hogy megcsalt..illetve velem párhuzamosan volt egy másik barátnője is, akivel nem csak szex volt közöttük hanem érzelmek is...9 hónapot voltunk együtt...Hát ilyen az én formám?? Nem akarom már most lekötni magam ilyen fiatalon, de mégsem arra vágyik az ember, hogy elhanyagolják, elhagyják vagy megcsalják.

Nem érzem reménytelennek az életem, nem vagyok depressziós, még csak nem is omlottam össze egyáltalán. Mindig újra és újra remélek, és hiszek a szerelemben. De a végén mindig falnak ütközök...MIÉRT?? Nem ego, de nem vagyok egy csúnya lány, igényes vagyok magamra, és a kapcsolatokban odaadó vagyok, viszont megőrzöm a szabadságomat és nem skatulyázok be senkit, illetve egészséges mértékben vagyok féltékeny...hol a hiba? Rosszul választok?

Jól jönne egy-két tanács a sablonos "fiatal vagy még eőtted az egész élet" jellegűeken kívül....Előre is köszi. 19/L