Szakítani nem akar, de a játékszabályokat sem tartja be. Mit csináljak?

A barátomról van szó. 4 éve vagyunk együtt, 21 évesek vagyunk. Nálam alapvető dolog (lenne) egy kapcsolatban az őszinteség. Lehet, hogy elcsépelten hangzik, de ha tudom, hogy mindent elmond, akkor teljesen megbízom benne és minden rendben van. Én tényleg mindent elmondok neki. A legapróbb dolgokat is, bámiről is legyen szó. Ha beszélgetek egy sráccal azt is, múltkor pl. az egyik csoporttársam kivitt vasútra mert nem értem volna el a vonatomat, azt is elmondtam, tényleg mindent, ha esetleg megtetszik valaki azt is...ez azért ritkán fordul elő, de elmondom neki, hogy lássa én teljesen őszinte vagyok. Ezzel is mutatva, hogy ő is elmondhat nekem bármit, bármiről is legyen szó. Meg konkrétan is beszéltünk már erről, hogy nekem elmondhat mindent, sőt...kérem, hogy mondjon el mindent, mert nekem ez fontos...sok elvárásom nincs, ezt viszont 100%ig kérném betartani...de ő erre nem képes...vagy nem hajlandó nem tudom...azt viszont igen, hogy az amit én csinálok nem talál viszonzásra. Mondtam már neki azt is, hogy ha úgy érzi, h. olyat tett ami nekem nem fér bele, mondja el, mert megbeszélni sokmindent meg lehet, viszont azt, hogy folyamatosan hazudik azt nem...Nyugodt voltam, kedves aranyos, meg minden.

Erre fel...a mai napig találok olyan dolgokat amikről én baromira nem tudtam...pedig jó lett volna, mert így elveszti a bizalmamat...és csodálkozik ha esetleg kutatok utána (igen, tudom, undorító dolog, de hát ha saját magától nem mondja el, akkor muszáj valahogy kiderítenem - és mielőtt valaki megjegyezné, nem...nem a bizalmatlanságom és a kutatások voltak előbb, hanem az ő hazudozásai, a kapcsolatunk elején rózsaszín köd meg minden, legalábbis az én részemről, aztán egyszercsak rájöttem vmire, amire szerinte gondolom nem kellett volna, és azóta gyanakvó vagyok) Nemrég láttam pl. h. egy csajjal dumálgat facebookon, viszont ezeket (és csak ezeket!) az üzeneteket kitörli...egyet-kettőt sikerült elolvasnom, ezekből azt gondolom, hogy semmi extra nincs kettejük között, de akkor sem tudtam róla...legalábbis nem tőle... nem a csajra vagyok féltékeny, hanem az egész helyzet bánt...hogy tudja nagyon jól, hogy nálam ezek alap dolgok lennének, de egyszerűen nem képes felfogni...nem mond el semmit, nagyon úgy érzem, hogy nem őszinte velem. Most sem vagyok se dühös se semmi...csak csalódott, de ez talán még rosszabb is. Szakítani nem akarok, mert nem csal meg, nem bunkó velem, meg hasonlók, ha ezeket a dolgokat amiket fentebb írtam leszámítjuk fantasztikus a kapcsolatunk, tudom, hogy akár a csillagokat is lehozná értem, de ezt nem tudom megszokni...nem tehetek róla...nekem ez fáj...:S

Ti ezt külső szemmel hogy látjátok? Talán én vagyok túlságosan szőrszálhasogató? Már nem is tudom mit gondoljak:S

Bocs, ha hosszú lett, köszi aki elolvasta.