Pénz = Párkapcsolat?

20F Vagyok. Sajnos eléggé rossz körülmények között élek és ezért a párkapcsolatok terén is eléggé rosszul állnak a dolgaim. Volt már barátnőm de az nem tartott sokáig, én miattam. A lány akivel jártam még kb. 5 évvel ezelőtt, nagyon szeretett (legalábbis azt mutatta és mondta). Mikor szakítottam vele akkor persze nem mondtam meg az igazságot, hogy mi miatt csak annyit hogy már elmúlt a szerelem. Persze ezt az ő érdekében tettem. Nagyon sajnáltam mert nagyon szerettem én is, de tudtam hogy ez így nem működhet tovább. Sokszor voltam nála fent, filmeztünk, még főzött is nekem amit nagyon értékeltem stb. Mikor néha hozzám mentünk, pl: valamiért felugrottam mindig a lépcsőházig engedtem be :(. Sajnos ahol lakok elég szegényes a körülmény. Eléggé szégyellem ezt a dolgot de nem tehetek róla, hogy ide születtem... Azóta nincs barátnőm sem és egyre bezárkózottabb lettem. Lehetett volna jó pár alkalom megismerkedni közelebbről pár lánnyal, de mindet visszautasítottam valamilyen formában. A haverok sem értik hogy mi van velem, mert senki sem tudja hogy mi a helyzet. Sose mondtam el senkinek aki kívülálló, mert valjuk be szégyen. Suliba utolsó éves vagyok és az ösztöndíjamat amit kapok anyáméknak adom haza, meg egy-két márkás cuccot veszek hogy legalább ne nézzenek csórónak... ápolt is vagyok amennyire csak lehet. Ahogy telik az idő egyre rosszabb, ráadásul nem is egy jelentkező lenne de tudom, hogy ha ez kiderülne hogy hogyan élek akkor inkább már bele se kezdek. Visszahúzódó is lettem a sok év alatt, önbizalom 0%. Nem nagyon járok sehova csak melózni, persze iskolával. Már úgy vagyok néha vele, hogy felesleges élni mert nincs sok értelme. Tapasztalatom nincs sem kapcsolati, sem szexualitás terén. Nem akarnék a barátnőmnek ilyen életet, éppen ezért sem kezdeményezek kapcsolatot mert tudom, hogy egy lánynak sem kellene ilyen szegény srác. Sajnos még az alapok sincsenek meg a lakás és maga az élet terén sem. Azt is tudom, hogy egy lány sem akar nyomorban élni még ha szereti is a barátját. Én a barátnőmnek mindent meg szeretnék adni ha már szeretem, márpedig még nekem sincs meg szinte semmim, akkor hogy adhatnák meg neki mindent.:( A barátnők előtt meg szégyellné magát hogy ilyen barátja van és én sem akarnám ilyen kellemetlen helyzetbe hozni. Még egy étterembe se tudnám elvinni mert nincs miből. Ha én lány lennék sem kellene ilyen srác, ezt nagyon jól tudom hogy hogyan működik. Szóval amíg nem fogok egyedül talpra állni mert más biztos nem segít, a rokonság hasonló helyzetben van, addig esélytelen az egész. Nem akarok én gazdag lenni csak egy normális életet szeretnék egy lánnyal és lassan már külön életet. de ahoz képest ott tartok ahol a part szakad. Hát tömören ennyi lenne. Bocsi ha túl hosszú voltam. Normális véleményeket kérek erről a szemléletről, esetleg más oldalról nézve ha ezt egyáltalán lehet.