Létezik olyan, hogy valakinek először (! ) 20 felett lesz barátja? Vagy már sosem lesz?

Egyébként én rohadt erős szorongásban szenvedek talán, néha, és mindennek nézem a jó és rossz oldalát is, nem csak az én szemszögemből. Örülök, ha a másik embernek jó, boldog, de valahogy én nem tudok vidám lenni, ezt megfigyeltem. Természetesen szoktam én is nevetni néhány viccen, furcsa dolgon, bizonyos körülmények között nagyon hülyén is szoktam viselkedni, eseletg még envetni is. De általában idegenek környezetében rohadt sz..rul érzem magam, ha elhangzik valami vicc és nekem eröltetve jópofiznom kell, hogy ne legyen sértődés. Vicces meg minden, de valahogy nem tudom élvezni.

És furcsa, mert nem hiszem, hogy idegen vagy szociális fóbiám lenne, mert nagyon szívesen megismerném a másik embert, nagyon szívesen tanulnék tőle, nagyon szívesen megérteném, esetleg még tölteném is vele együtt az időm, de valahogy mindig meg maradok magamnak. Ezt azzal szoktam bemagyarázni magamnak, hogy mindenkinek jobb így (pedig nem). De nem azért, mert én rossz meg szánalmas vagyok... Nem tudom. Bonyolult. Talán minden a szorongáshoz vezethető vissza.

Ha megyünk valahová, mindenhol azt nézem meg elsőnek, hogy hová lehetne felakasztani magam (jó most túlzok). Vagy ha valami magasabb helyről lenézek megfordul a fejemben, hogy milyen lehetne leugrani. Esetleg ha kést fogom, hogy szét szúrkálni magam. Van amikor vágyakozom rá szinte teljesen, de van amikor csak úgy át fut a fejemen érzelmek nélkül. Akkor kevesebbet is törődöm vele. Nem szeretem a fájdalm érzését, de néha jó dolog rá gondolni, hogy fáj, néha kívánom, de soha nem bántanám magam. Nem vagyok sem depressziós és nem leszek öngyilkos sem. A önsajnáltatástól pedig hányingerem van, de nincs is mit sajnálni bennem. Minden vonz, ami a halállal, öngyilkosságal kapcsolatos. De ha meghal valaki, aki fontos volt, vagy valami tragédia történik, olyankor szomorú vagyunk. Inkább önzőn magamnak akarom ezeket az érzéseket. De komolyan szeretem magam, még ha olyan hihetelen is. És komolyan boldog vagyok. Tudom beteges, pedig nem vagyok beteges sem:) Kísért az önpusztítás, pozitívan gondolok rá, de nem akarom. Mert szeretek élni.