Nem vagyok szerelmes a páromba. Felvetődött az összeköltözés, közös jövő kérdése. Ti mit tennétek a helyemben?

A szerelem hülyeség. Lehet találsz valakit, akit majd imádsz, de amikor elmúlik a fellángolás, azon veszed észre magad, hogy: "hű baszus, semmi közös nincs bennünk, mit keresek én mellette". És mész a következőhöz. Viszont, ha itt van ez a lány, akivel nagyon jól megérted magad, minden jó vele, sokat segit neked, akkor rátaláltál egy olyan emberre, akire rábizhatod magad. Gondolkodj racionálisan. Tedd félre a szerelmet és kérdezd meg magatól, hogy a rózsaszin köd nélkül is boldog vagy ezzel a lánnyal? Ha igen, én inkább kitartanék egy ilyen lány mellett, mit akibe fülig bele vagyok esve, mert az ilyenekben általában mindig csalódtam, megbizható lányt meg még nem találtam.

22F

Én 7 évig voltam a barátommal, és a kezdeti lángok elmúltak elég hamar, de úgy voltam vele, hogy mivel nagyon jól megvagyunk, nem szabad szakítanunk. De aztán teltek múltak az évek, és én is folyton azon szorongtam, hogy mi lesz a jövőben, mert már szerelmes nem vagyok, és éreztem, hogy nem fog működni a közös életünk. A kételyeim ellenére összeköltöztünk, de nem működött a dolog, és szakítottunk.

Ha csak az tart vissza téged a szakítástól, hogy 30 éves vagy, akkor ne maradj vele együtt, mert még nem vagy elkésve a párválasztás terén. Ha mindig azon fogsz szorongani, hogy nem vagy szerelmes, és nem is igazán voltál, akkor hidd el, saját tapasztalat, hogy előbb-utóbb történni fog valami! Ha nyugodt szívvel vele tudsz maradni, csak akkor maradj vele, mert különben őt is becsapod. Én is erre gondoltam, amikor vége lett, hogy nem hazudhatok magamnak és neki is. Az igaz, hogy a kezdeti óriási lángok lecsitulnak, és valami szeretet-szerelem lesz belőle előbb-utóbb, de én sem éreztem, hogy le tudok mellette horgonyozni (valószínűleg azért, mert a kezdet kezdetén sem voltam igazán szerelmes).

Igy ne koltozz ossze senkivel, es ne hallgass azokra, akik azt mondjak, hogy gondolkodj racionalisan, " a szerelem elmulik bla bla" Ha igaz szerelem, akkor nem mulik el, es az nem jo kezdet amugy se, ha mar most azon gondolkodsz, hogy mi van ha beleszeretsz egy masik lanyba.

En voltam hasonlo helyzetben, ossze is koltoztem a parommal, mert most igy visszanezve, feltem, hogy nem talalok senki mast,de vegig ott motoszkalt az agyamban ugyanez a kerdes. Mi van, ha most talalkozom valakivel, akibe tenyleg igazan beleszeretek. Ugyhogy 4 ev utan szakitottunk.

Nálam ez súlyos morális kérdéseket vetne fel abban az esetben, ha én veled ellentétben szerelmes lennék beléd. Nekem ez nagyon érzékeny pontom, mert velem is ugyanezt csinálta az exem. És nem azért vagyok rá a mai napig iszonyú dühös, mert nem szeretett belém (mert ez ugye nem varázsütésre megy) hanem mert ez így egy érzelmileg alárendelt szerepbe kényszerített engem mint a szerelmes felet és nem tárta fel az elején, hogy bocs bébi, ez nem fog működni, mert nem szerelemmel szeretlek. Normális párkapcsolatban pedig kiegyenlítettek az érzelmi viszonyok. Az pedig igen gyenge érv, hogy a szerelem így is úgy elmúlik, mert ne haragudj, de nonszensz, hogy olyannal vagy együtt, akibe soha nem is voltál szerelmes. Mert nem mindegy! A párkapcsolat dinamikájához tartozik, hogy van egy lángoló, szenvedélyes, emésztő időszak, aztán ez átalakul egy csendes, elmélyült szeretettel teli szakaszba, amikor már bizonyosságot szereztünk, hogy az illető az igazi. Ha hiányzik a szerelmes, őrült szakasz, akkor az olyan mintha konkrétan szarból akarnál várat építeni (már elnézést a képiségért). Ha helyesen akarsz cselekedni, akkor ezt a lányt most elküldöd magadtól, ha eddig még nem tetted meg, mert amíg vele vagy, végig reménykedni fog, hogy időközben hátha veled is megtörtént a csoda és belészerettél. Ha pedig Ez egy év alatt nem történt meg, akkor nem is fog soha. Azt mondod, hogy szereted ezt a lányt mint embert; akkor add meg hát neki a lehetőséget (és nem mellesleg magadnak is) hogy megtörténjen az igazi nagy találkozás egy olyan emberrel, akivel kölcsönös szerelmen alapuló kapcsolatotok lehet.

26 N

Hasonló szituban: ideális társ, minden rendben van, lehet vele építgetni, mert ő is úgy gondolkozik, ahogy én, ráadásul előre tesz mindenben engem.

De a szerelem intenzívebb/mélyebb érzése olykor hiányzik.

HA nagyon őszinte akarok lenni, akkor inkább generálok egy elérhetetlen szerelmet magamnak... Tudom, hogy ez nagyon rossz dolog.

De én őt is szeretem, ezért vagyok vele, csak épp hiányzik ez a dolog. A másik oldalon meg minden ás ott van benne , ami fontos egy társban. ÉS képtelen vagyok eldobni csak úgy.

Kíváncsi lennék, hogy mi történt azóta..

26N