Csak én nem fogom fel, és spilázom túl a dolgot, vagy jogosan esik rosszul?

Kb 4 hete vagyunk együtt párommal (előtte is együtt voltunk ilyen 1 hét együtt 1 hét külön stílussal 1 hónapig, de csúnya szakítás lett, részben az én hibámból)

Most újra esélyt kaptam, jól is működik, csak én most kiakadtam. Hosszú idő után kapott egy jó állást, de sok dolog zúdult a nyakába ezzel. Egyedül a szombat a szabadnapja előre láthatólag, de ez volt a második napja, nem tudja még hogyan alakulnak a továbbiak.

Eddig úgy néz ki, most szombaton ráérne, kérdeztem, hogy találkozunk-e, azt mondta nem lesz ideje, mert egyrészt nem tudja, hogy dolgozik-e, másrészt meg ha nem, akkor kreszt fog tanulni, meg elvégzi, amit hétközben nem tudott, max 3-4 órát tudna velem lenni ténylegesen. Este meg pihenni szeretne, mert hétközben korán kel, nem tud pihenni, és a szombat az, amikor tudna, mert vasárnap is korán kel melózni. Hogyha meg én ott vagyok, akkor nem tud jól aludni, mert később fekszünk le, mint ahogy ő alapból szokott, illetve fura még neki, hogy alszik valaki mellette, nem tud mélyen aludni.

Azt mondta, hogyha 2-3 hétig nem találkozunk (márpedig most nem igen fogunk) akkor valószínűleg el fog gondolkozni azon, hogy jó lenne már, és rászánja a szombatot.

Szerintetek csak az én női logikám képtelen ezt felfogni? Mert eddig mindenki azt mondta, hogy fogadjam el, majd ha bedolgozta magát jobb lesz (ezt ő mondta), illetve azt is mondta, hogy neki most a munka a legfontosabb, hogyha az stabilan meglesz, akkor már 100%osan tud velem is foglalkozni.