Vajon azok a lányok, vagy épp fiúk, akik versengnek szinte folyamatosan a párjukkal, miért ilyenek?

szóval, szerinted a verseny által lehet fejlődni? ez, kérlek szépen, marhaság, szerintem. miért?

szerinted azért találta fel az ősember a jobbnál-jobb fegyvereket, hogy legyőzze a másikat? nem, azért, hogy az életét jobbá tegye, biztonságosabbá, valamint a családját jobban megvédhesse.

ha a világon minden a versengésről szólna, léteznének hajléktalanszállók, segélyszolgálatok, próbálnák a rák ellenszerét kutatni (és most nem a gyógyszergyárakra gondolok, hanem tudósokra), létezne művészet (például expresszionista), vagy éppen akarnák-e a világot egy jobb hellyé varázsolni?

ha versengsz a pároddal, mindenáron, akkor szerintem te nem őt szereted, hanem magadat, nem azért versengsz vele, mert együtt jobbá akarsz válni vele, hanem te akarsz a jobb lenni, győzelmet aratni felette - ergo a saját egód miatt teszed ezt.

kicsit darwinista felfogásnak tűnik ez nekem.

tegyük fel, vagyok én - akinek se becsvágya, se diadalra való kedve nincs, hanem azért tesz, hogy hasznos legyen, hogy minél több jót tegyen a világban, akkor én mi vagyok?

vagy én kivel versenyzek, voltaképp?

mert ha úgy fogalmaztad volna meg, hogy verseny a természettel, természet erőivel, akkor talán arra rábólintok, de verseny a szerelmeddel az nekem kicsit erős.