Valóban nincs mitől tartanom?

Történetem elég hosszú... A lányokkal való ismerkedésben, mindíg is félénk voltam,... de nyaralásom során megismerkedtem egy remek, és igazán különleges emberrel, aki elmondta élete során átélt tapasztalatait élményeit, elmondta, hogy nincs mitől tartanom, egy lány "semmivel sem" jobb vagy több nálam, és hogy a lányok "olyanok" mint a fiúk, semmi félni valóm sincs, rengetek dolgot mondott az élet minden területén. Környezetemben mindenki elvan "Ájulva" hogy mennyit változtam, a kinézetemmel meg vagyok elégedve, magabiztosan járok, mert tudom, hogy a lányok mindíg megstírölnek.... a kisugárzásommal sincs baj, de ha egy lánnyal van dolgom akkor huhh mintha egy börtönben vallatnának olyan x) pedig nővérem is állandóan azt szajkózza, hogy de jó pasi lettem, tessék csajozni... barátságos, mindíg mosolygós természetű vagyok, de a másik nem,... ajjaj, úgy érzem nagyok a mai fiatal lányok elvárásai...