Mi a véleményetek? Kérlek, adjatok tanácsot! (lásd. Kieg. )

Amikor megláttam, szinte azonnal el kezdtem vonzódni a húgom barátnője felé. Mivel kiskorú volt, ezért megvártam, amíg 18 éves nem lett (addig fülig belezúgtam). Megtörtént a vallomás, amit az első csókok is követtek. Titokban, nagy szervezések árán tudtunk csak találkozgatni. Három hónap után szakított velem, mert nem érezte a kémiát kettőnk közt. Nem tudtam elfelejteni, barátok maradtunk. Egy bizonyos időnek igaz el kellett telnie, amíg át tudtam hangolni az érzéseimet. Aztán összejött valakivel, amiről én csak később szereztem tudomást. Amikor megtudtam, egyből rám tört a féltékenység, aminek sajnos hangot is adtam. Majd miután megismertem a pasit, megnyugodtam hogy jó kezekben van a barát(!)nőm. A Sors úgy hozta, hogy nemsokára megismertem egy lányt, aki külsőre olyan volt, mint ő. Az érzéseim átvetítettem rá. Őt láttam benne, gyorsan egy párt is alkottunk. Érzéki kapcsolat volt, új oldalam ismertem meg. Szerettem, de más volt vele. Nem rossz, de mégis hiányzott valami. Neki is lezáratlan volt a múltja. Mindketten nosztalgiáztunk az exünkről, 4 hónapra rá elmérgesedett a helyzet kettőnk közt, és szakítottunk. Az ex ex továbbra is a legjobbnak számított nálam, de sosem léptem túl a határt (csak feszegettem a korlátokat :). Ismerkedtem persze, de valahogy mindig mellé sikerült nyúlnom (nem találtam velem egy hullámhosszon lévő lányt). Maradt ő életem középpontja. Újra akartam élni vele a múltat, persze sokkal érettebben (és a csókoknál tovább jutva). Aztán komolyabban összeveszett a párjával és akcióba léptem, hátha újra kezdhetjük. Én vagyok a legjobb fiúbarátja, amióta ismerjük egymást. Udvaroltam, ő fogadta, adva alám a lovat (sok mindent megígért nekem, hogy így lesz meg úgy lesz), majd hirtelen mégis visszarángatott a földre. Érzelmileg teljesen kész lettem. Kapcsolatunk sokadik érzelmi hullámvasútja volt ez. A barátjával kibékült, addig voltam csak jó, amíg ez nem történt meg. A jó viszonyunk ennek ellenére továbbra is él, mert sikerült tisztázni a félreértéseinket. Nem akarom elveszíteni, bár több van köztünk mint barátság, de nem szerelem. Hiányzik az a kis plusz. Lehet, hogy ez egy karmikus kapcsolat? Hülyének tűnhetek, de már egy évtizedet is túlszárnyalta az ismeretségünk. Nem volt viharoktól mentes, de mindig megbocsátottam, és soha senki felé nem tudtam így megnyílni, mint felé. Ő az én lelki társam. Tudom, hogy nem lehet köztünk több, mint barátság, de mégis ragaszkodom hozzá (lehet, hogy csupán a be nem teljesedett szexualitás miatt). Mit tegyek?

Várom az értelmes hozzászólásokat!