Nem tudom mi a bajom, pedig szeretem (vagyis azt érzem). Mit csinálok rosszul?

A barátommal január 10.-én jöttünk össze, de neki akkor még volt barátnője. 1 hónapig szó szerint "kicsinálta" a másik lányt akinek január 10.-én szintén volt már barátja de azt hitte hogy a barátom nem tud róla. Ezért a csaj egy hónap után felment a páromhoz és szakított vele. Azt mondta a barátom soha nem csinált még ilyet életében hogy megcsaljon egy lányt, és valljuk be meg volt szeppenve egy kicsit, azt sem tudta mi legyen. Most azt mondja halálosan szerelmes belém, és nem tudná azt megtenni amit az előző barátnőjével csinált. Azóta boldogságban vagyunk, a kapcsolat elején még csak 2-3szor találkoztunk egy héten, utána egyre nőtt 4-5re és most tartunk 6-7 nél! Persze nem egész nap csak egy pár órácskát vagyunk együtt naponta, és ha találkozom vele én egész nap boldog és energikus tudok lenni. Érettségizik, én viszont nagyon szerelmes vagyok. Mivel megszoktam hogy minden nap látom, nagyon fáj hogy nem találkozhatunk hiszen neki tanulnia kell, és muszáj mennie. A múltkor az anyukája azt mondta hogy nem is tanul otthon csak gépezik. De nekem meg azt mondta hogy tanul.. Amiért nem találkozunk, csak 4 x egy héten, nem eszem, nem alszom és nem tudok figyelni a suliban sem, rontom az átlagomat és undok vagyok másokkal, bezárkózom és flegmán válaszolok fél mondatokban. A kedvenc fehér felsőimet fel tudnám venni, mert jó idő van, én ehelyett hosszú fekete göncökben mászkálok és ha mondok is valamit valakinek akkor minden második szavam az ő neve! A kezemet órán firkálom a nevével. Ez nem normális, de nagyon hiányzik, és ő is azt mondja hogy én is hiányzom neki. Az a baj hogy amikor végre találkozunk, és együtt lehetünk, karjaiban tart, nem érzem magam jól. Csak egy kicsit. Amikor azt mondja "szeretlek" mindig rávágom hogy "mondd a másik lánynak" meg hogy "ne hazudj, és ne állíts valótlant". Tudom hogy szeret, de most hanyagol. Nem bírom felfogni!!! Minden este sírva fekszem le aludni, és sírva is kelek fel. Mit tehetnék??? Megöl a hiánya!