Miért pont az kell, aki engem nem akar?

Két hónapig jártam egy sráccal, aki végül szakított velem, mert "mégse érezte", hogy együtt kellene lennünk - de én ettől még éreztem :) Szerelmes voltam belé, amennyire csak ennyi idő alatt lehetséges és egyszerűen nem tudom elfelejteni őt. Elfogadtam a dolgot, de titokban reménykedem, hátha...

Nem értem, miért nem tudok túllépni ezen az egészen. Nem akarok narcisztikusnak vagy túlzónak tűnni, de igenis akadna minden ujjamra akár három pasi is - hiába. Pedig én értékelem, hogy próbálkoznak nálam, jólesik a figyelmük és sokukat nagyon szeretem, csak épp egyiküknél sem érzek barátságnál többet.

Néha csak azon rágódok, hogy ha egyszer ennyire sok férfi akar engem, miért nem kellek annak az egynek? Miért nem vagyok elég jó? És ha egyszer nem kellek, akkor miért nem tudok másokkal törődni, miért nem olyanok vonzanak, akik akarnak is szeretni engem?

19/l