Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Most komolyan szakítani akar velem, mert egy év után nem költözök vele össze?
21 éves lány vagyok, a barátom 20. Én harmadéves egyetemista leszek, ő másodéves. Egy éve és két hónapja vagyunk együtt. Eddig mindketten kollégiumban laktunk a suli ideje alatt.
Én a következő tanévre nem kaptam helyet a koleszban, ezért nekiálltam albérletet keresni. Mivel egyedül nem tudom kifizetni egy lakás bérleti díját meg rezsijét, úgy gondoltam, egy kiadó szobát keresek, vagy összeállok egy szintén albérletet kereső lánnyal.
Pár nap sikertelen lakótárskeresés után a barátom előállt egy ötlettel: ő is otthagyná a koleszt, és keressünk közösen albérletet! Na, ezen eléggé meglepődtem, és közöltem vele, hogy szerintem még korai lenne összeköltöznünk... ő mondta, hogy ez nem lenne igazi összeköltözés, hiszen a "rendes" otthonunk még a családunknál van, az albérlet csak a suli miatt kell. És utána folyamatosan kérdezgette tőlem, hogy "most komolyan nem akarsz velem lakni?" "nem lenne szép minden reggel együtt ébredni? azt hittem te is annyira szeretsz, mint én téged..."
Szeretem őt nagyon, de nekem még korai lenne az összeköltözés... Sokszor hallom, hogy gyakran az együttlakásnál romlik el minden, ha nem szilárd a kapcsolat. Szerintem a mi kapcsolatunk annyira még nem szilárd (lassan indultunk be), hogy nyugodtan kitegyem egy ilyen próbának.
- Suliidőben én kb háromhetente megyek haza a családomhoz hétvégére - és ő is, vagy havi egyszer. A fennálló időben tehát valóban együtt laknánk. Szóval lehet hogy nem igazi összeköltözés, de nagyon hasonlít...
- Gondolom egyszobás lakást vennénk ki, egy franciaággyal. Mi lenne, ha szakítanánk? Mindketten kezdjünk el új albérletet keresni egy szemeszter közepén? Mondjuk fel a szerződést? Vagy csak egyikünk, de akkor melyikünk? Hova megy a másik?
Tudom, nem a szakításon kellene gondolkoznom, de azt senki nem tagadhatja hogy megtörténhet, és egy ilyen komoly döntésnél erre is gondolni kell. Egy ismerősömnél megtörtént: egy szobában laktak, szakítottak, és utána még hetekig egy szobában kellett aludniuk, mert máshol nem volt hely...
Barátom azóta máshogy viselkedik, mintha nem is egy pár lennénk, és legutóbbi beszélgetésünkkor úgy váltunk el, hogy csalódott bennem, és most át kell gondolnia magában az egész kapcsolatot...
Én szeretem őt, nem akarom elveszíteni, viszont az összeköltözést (még) nem vállalnám be vele. Szerintem ehhez mindketten eléggé gyerekek vagyunk még.
Vélemények? Kinek adtok igazat?
azt megkérdezhetem hogy mit tanultok az egyetemen?
tudom nem kapcsolódik a témához csak kíváncsi vagyok:)
Nevetséges, aki ez alapján odavágja h " te nem is szereted őt!" istenem, más személyiségek vagyunk, nem mindenki ennyire társfüggő, másrészt nagyon reálisan látod kérdező a dolgokat. Nem mindenki tündérországban él a rózsaszínfelhőszélen ülve, ahol el kell lenni varázsolva és csak az a szerelem ha mindig minden percben együtt vagyunk.
Nekem is van olyan ismerősöm fiú és lány, akik kb 1 év után a koleszból összeköltöztek albiba. Isten hozott a felnőttek világába, ahol már nem csak a jó oldalát látod a dolgoknak. Innentől fogva csak a veszekés ment minden lehetséges apró dolgokon, ami igazából nekik akik együtt élnek, sok apró sokra megy. Pl barátnőmmel mikor mentünk bizony kellemetlen volt hallgatni, ahogy a csajszi ki volt idegileg, minden apró dolga idegesítette már a barátjában: miért így eszed ezt, miért nem mosod el, a a ruhádat miért nem teszed el stb. Vége is lett a dolgonak, még kb 2 hónapig laktak együtt, egy szobában...
Az élet nem egy rózsaszínhabosbaob mese, valaki racionális marad vmennyire, akkor is ha szeret! Attól, hogy nem midnenki naiv hanem van aki gondolkodiik is 2 szerelmes gondolat közepette, még szerethet!
Amiket leírtál, mind igaz
Másrészt ha így érzed, ennyire távol áll tőled, akkor abból nem sülne ki semmi jó, ha ezután összeköltöztök!
És szerintem meg az nem szerelmes, aki megkövetel bármit is a másiktól! A szeretet nem követel semmit. Szeretni is úgy kell a másikat, ahogy ő neki jól esik.
Ha szeret, akkor tiszteletben tartja a döntésed.
A túlzott ragaszkodás meg különben sem a szerelem fokmérője, hanem a bizonytalanságé és birtokolni akarásé.
20L
"csajszi ki volt idegileg, minden apró dolga idegesítette már a barátjában: miért így eszed ezt, miért nem mosod el, a a ruhádat miért nem teszed el stb. Vége is lett a dolgonak, még kb 2 hónapig laktak együtt, egy szobában... "
Ebből is látszik, hogy nem illettek össze. Jobb ha ez minél hamarabb kiderül, mert később sem lenne másként.
Ebben egyet értek, én előtte is láttam a jelekből, hogy ha összeköltöznek hamar vége lesz, mert előtte is voltak hülye dolgaik.
De! Lehet h a kérdező olyan, hogy fojtaná az állandó együttlét, mert ez valódi összeköltözés, nincs olyan h "nem lenne igazi" az lenne. Van, akinek szüksége van egy kis egyedüllétre olykor, h magában lehessen, lehet h szüksége van egy kis térre, a barátja nélkül.
Nem tudom, h ő milyen személyiség, bevallom én ilyen vagyok, ezért írtam. Nyilván ah más oka van, az más téma.
Összeköltözi (meg minden fontos döntést-költözés, új munka, gyerek, stb) csak úgy kell(ene) meghozni, ha biztosan azt akarjuk. A bizonytalan döntés bizonytalan döntést szül. Ilyenkor kell egy kis idő, amíg vacilálok mi lenne a jobb, addig inkább maradjak a munkámnál/lakásnál//páromnál, stb.
Ha már tudom, h igen, ezt akarom, akkor valószínűleg itt az ideje. De a kérdező láthatóan korainak tartja még... Ez csak az én véleményem persze.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!