Most komolyan szakítani akar velem, mert egy év után nem költözök vele össze?

21 éves lány vagyok, a barátom 20. Én harmadéves egyetemista leszek, ő másodéves. Egy éve és két hónapja vagyunk együtt. Eddig mindketten kollégiumban laktunk a suli ideje alatt.

Én a következő tanévre nem kaptam helyet a koleszban, ezért nekiálltam albérletet keresni. Mivel egyedül nem tudom kifizetni egy lakás bérleti díját meg rezsijét, úgy gondoltam, egy kiadó szobát keresek, vagy összeállok egy szintén albérletet kereső lánnyal.

Pár nap sikertelen lakótárskeresés után a barátom előállt egy ötlettel: ő is otthagyná a koleszt, és keressünk közösen albérletet! Na, ezen eléggé meglepődtem, és közöltem vele, hogy szerintem még korai lenne összeköltöznünk... ő mondta, hogy ez nem lenne igazi összeköltözés, hiszen a "rendes" otthonunk még a családunknál van, az albérlet csak a suli miatt kell. És utána folyamatosan kérdezgette tőlem, hogy "most komolyan nem akarsz velem lakni?" "nem lenne szép minden reggel együtt ébredni? azt hittem te is annyira szeretsz, mint én téged..."

Szeretem őt nagyon, de nekem még korai lenne az összeköltözés... Sokszor hallom, hogy gyakran az együttlakásnál romlik el minden, ha nem szilárd a kapcsolat. Szerintem a mi kapcsolatunk annyira még nem szilárd (lassan indultunk be), hogy nyugodtan kitegyem egy ilyen próbának.

- Suliidőben én kb háromhetente megyek haza a családomhoz hétvégére - és ő is, vagy havi egyszer. A fennálló időben tehát valóban együtt laknánk. Szóval lehet hogy nem igazi összeköltözés, de nagyon hasonlít...

- Gondolom egyszobás lakást vennénk ki, egy franciaággyal. Mi lenne, ha szakítanánk? Mindketten kezdjünk el új albérletet keresni egy szemeszter közepén? Mondjuk fel a szerződést? Vagy csak egyikünk, de akkor melyikünk? Hova megy a másik?

Tudom, nem a szakításon kellene gondolkoznom, de azt senki nem tagadhatja hogy megtörténhet, és egy ilyen komoly döntésnél erre is gondolni kell. Egy ismerősömnél megtörtént: egy szobában laktak, szakítottak, és utána még hetekig egy szobában kellett aludniuk, mert máshol nem volt hely...

Barátom azóta máshogy viselkedik, mintha nem is egy pár lennénk, és legutóbbi beszélgetésünkkor úgy váltunk el, hogy csalódott bennem, és most át kell gondolnia magában az egész kapcsolatot...

Én szeretem őt, nem akarom elveszíteni, viszont az összeköltözést (még) nem vállalnám be vele. Szerintem ehhez mindketten eléggé gyerekek vagyunk még.

Vélemények? Kinek adtok igazat?