Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Időpocsékolás az, amit csinálok?
8 hónapja szakítottam, talán éppen, hogy kezdek túljutni rajta. Úgy értve, hogy már nem hibáztatom magam erősen, és nem sírok utána minden héten.
Barátaim mondják, hogy keressek magamnak valakit, "kizárt, hogy ne találjak", és mondják ezt ismerősök is. Van, aki figyelmeztet arra, nehogy nagyon begubózzak, és "nehogy egyedül maradjak a végén".
Egy barátnőm friss párja nagyon felbuzdult, hogy milyen aranyos lány vagyok, és összehoz egy egyedülálló barátjával. Más buzdít, hogy randizzak netről.
24 éves vagyok. Én ezeket elhárítom, mert úgy érzem, nem vagyok még képes egy új kapcsolatra. Persze ha véletlen folytán megismernék, és megszeretnék valakit, az más lenne. De hogy tudatosan ezt akarjam vagy keressem, az most nem megy. Úgy érzem, kifejezetten jó lenne még 3-4 hónap egyedül. Nagyon szerettem a barátomat, és nagyon megviselt a szakítás. Kezdek kilábalni belőle, de még nem vagyok az a "boldog lány vagyok a bőrömben egyedül, mert újra megtaláltam magam" lány, aki lenni akarok.
Mit gondoltok, bolond dolog egyedül lenni tudatosan egy évig egy fájdalmas szakítás után? Pazarolná ilyenkor az ember a fiatalságát?
Te pazarlásnak érzed?
Ha tartalmasan töltöd azt az évet, és testben-lélekben megerősödve, megújulva kerülsz ki belőle, akkor csináld úgy!
Ha meg úgy érzed, hogy frusztrált, elmagányosodott (figyelem, ez nem attól függ, hányan vannak körülötted, hanem a Te belső állapotodtól) savanyú nőszemély lennél a végén, akkor ne tedd! :)
Én igazából úgy érzem, hogy ha most hajszolnám a párkapcsolatokat, és találnék valakit, akkor az nem egy kiegyensúlyozott és optimista lányt kapna, aki tudja, hol a helye a világban (ilyen voltam a szakítás előtt), hanem egy "elromlott vacakot".
Olyanná akarok válni, mint régen, és talán már el is indultam a jó úton felé.
Azt érzem, amíg egyedül nem tudok boldog lenni a bőrömben, addig egy kapcsolatban sem lennék az, és az új páromat sem tudnám boldoggá tenni.
Én is voltam így. Nagyon fájt amikor a párommal szakítottunk. Az az igazi világ fájdalom volt, mikor érzed, hg megszakadt a szíved, mert nem tudsz nélküle élni. Én sajnos engedtem az unszolásnak és pasiztam... Sok pasit össze szedtem, de egyik sem fordult komolyra, mert egyikük sem felelt meg. Mindegyikükben az exemet kerestem, nem találtam és hidegvérrel kiraktam mindegyiket. Akkor nem foglalkoztatott, hg hány embert bántottam meg, mert az érzelmi világom felért egy jégcsappal. Aztán kb. egy év múlva összejöttem egy sráccal. vele jó volt minden még akkor is kicsit hűvösek voltak az érzelmeim, mindaddig még az ex aki miatt ezen keresztül mentem vissza tért egyik pillanatról a másikra kiolvadt a szívem és most együtt élünk boldogan szerelemben.
Szóval... kicsit elkalandoztam bocsi... :) Annyi időt hagy magadnak amennyit te jónak érzel, mert csak másokat fogsz bántani miközben boldogtalan vagy. Keresd önmagad szórakozz és az igazi majd megtalál téged is és tudni fogod, hogy ő az amint kiolvad a szíved a szerelemtől... :) 25/N
Szerintem tök jól gondolkodsz. És ezekből a "majd mi összehozunk benneteket" dolgokból jó még sose sült ki az ismerőseim közt.
Hagyd a fenébe, találj előbb magadra, utána meg azzal járj, aki belép az életedbe és felkavarja azt fenékig. ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!