15 éves lány vagyok. Szüleim nem engedik, hogy barátom legyen, mert "még kicsi vagyok hozzá". A szüleim egyébként 14 éves koruk óta együtt vannak. Nekem miért nem engedik? Normális ez?

Szerintem meg teljesen normális, ha egy szülő nem tapsikol az örömtől, hogy a kislánya a jövőjére való felkészülés helyett társat keresgél.

Tudom, hogy ilyenkor már javában szaladgálnak a hormonok a testedben, de az ember nem állat, hogy ösztönök irányítsák. Tanulj meg te parancsolni a vágyaidnak, az ember lelke erősebb az ösztönöknél.

Különben is, az emberek személyiségfejlődése 25 éves korra fejeződik be. Tudod, ez mit jelent? Azt, hogy lehet, akit a mai fejeddel kiválasztanál, az 25 évesen szóba se jöhetne. Utólag én legalábbis így tapasztaltam. Ha 15 évesen összejöttem volna azzal a fiúval, akit akkor szerettem, ma nagyon nyomorult lennék, mert lemaradtam volna arról a csodálatos férfiról, akit ma a férjemnek tudhatok.

A szüleidre meg szerintem ne haragudj, érthető, hogy féltenek. Nem maguk miatt tiltanak el tőle, hanem mert a te jövődet akarják bebiztosítani. Az én szüleim is ilyenek voltak, akkor sokszor haragudtam rájuk emiatt, ma viszont nagyon hálás vagyok nekik. Ha 23 évesen még mindig ezt csinálják, na akkor az már nem lesz normális dolog és akkor azt ne is engedd.

Itt két lehetőséged van:vagy kiálsz az akaratod mellett, vagy visszavágsz.

Az első szerencsésebb de a másik biztosabb .