Az igazi szerelem, párkapcsolat milyen?

Nos, én 21 éves vagyok, sosem volt barátom, 18-19 éves koromban kezdtek érdekelni a pasik, előtte nem akartam párkapcsolatot. Az elmúlt 1 évben totál rágörcsöltem, volt, aki bejött, volt, aki rámhajtott, nem lett pasim.

Igazából mindig volt (3 srác összesen) akiről jó volt álmodozni, totál mindent, de tudtam, hogy nem lesz köztünk semmi, akkor rámhajtott pár pasi, nem tetszettek, volt olyan, aki nem csak külsőleg nem jött be. Elég különleges, szó szerint álmodozó lány vagyok, nem kifejezetten csak romantikus, de álmodozó, azt mondják mások, hogy van a tekintetemben valami ártatlanság. Igazából, akikkel lehetett volna kapcsolatom tudtam, hogy nem képzelgek róluk, nem várom, hogy lássam őket. Most jutottam el oda, hogy mivel, már úgy érzem sosem válhat valóra az a tipikus tündérmese, amikor a lány álmodozik a hercegéről, aki majd belészeret, már nem is kell senki. Persze lehetne pasim, a külsőmmel minden oké, és belül is, csak úgy érzem nekem nem kell egy olyan élet, hogy vagyok valakivel csak, hogy legyen. Kicsit nehéz megfogalmaznom, szóval mindenki ismeri a tündérmeséket, nos az igazi szerelem, párkapcsolat olyan, vagy nincs olyan élő ember, akivel megtörtént? Mert akkor nekem sosem lesz senkim. Nekem csak plátói szerelmeim voltak, nem tudom ezeket az érzéseket át lehet-e élni valós kapcsolatban? Nálam eddig a valós kapcsolat a részemről való beletörődést jelentette volna, de azt nem akarom, akkor már örökre egyedül maradok, bár amitől a leginkább félek, az meg pont a magány.